Robi bejelentkezett! 66.22 Rethymnoban

Érett már a nagy eredmény. A görög verseny Robi egyik kedvenc helyszíne. Korábban kétszer is 70 méter fölött dobott itt. Várható volt, hogy elsül a keze. 66 méter, 22 centiméter lett a vége.

Fazekas Róbert azonban nem volt elégedett. Technikai problémákra panaszkodott.

Van azonban még idő ezeket kijavítani az Európa-bajnokságig.

European Athletics Premium, Rethymno:

1. Fazekas Róbert (HUN) 66.21
2. Benn Harradine (AUS) 65.83
3. Mahammad Samimi (IRI) 65.41
4. Sergiu Ursu (ROU) 63.41
5. Yeóryios Trémos (GRE) 59.96
6. Apostolos Parellis (CYP) 59.78
7. Orestis Antoniades (CYP) 58.28

Az első győzelem

A szlovéniai Velenjében már a dobogó legmagasabb fokára állhatott fel Robi. Egy meglehetősen „furcsa” versenyen, ahol menet közben mondták meg a versenyzőknek, hogy hat helyett csak négy dobás lesz, 63.59-et dobott.
Valamennyi kísérlete 60 méter feletti volt, ráadásul sikerült visszavágni a Zágrábban elszenvedett vereségért Varga Rolandnak, aki ezúttal a második lett.

– Varga Roland a negyedik sorozat után gratulált. Azt hittem megsérült, és abbahagyja. Kérdeztem is tőle, miért nem dobsz többet? Azt mondta, te sem fogsz, vége a versenynek, most szóltak a szervezők. Sajnálom, mert kezdtem belejönni – mondta a verseny után Szúnyog.

A velenjei Nemzetközi Szlovén Nagydíj végeredménye:

1. FAZEKAS Róbert (HUN)  63,59
2. VARGA Roland (CRO) 63,38
3. SAMIMI Mohammad (IRN)  62,77
4. SIVAKOV Dzmytri (BLR) 59,89
5. MARCELL Jan (CZE) 59,64

Második hely Zágrábban is – Sérülten

Nem múlt el nyomtalanul a varsói verseny. Fazekas Róbert sérülésével bajlódva is elindult Zágrábban a dr. Ivan Sebalj emlékversenyen. Robi 61 méter, 75 centiméterrel a horvát színekben versenyző Varga Roland mögött a második lett.

A dr. Ivan Sebalj Emlékverseny végeredménye:

1. Varga Roland (CRO) 63.54
2. Fazekas Róbert (HUN) 61.75
3. Marin Premeru (CRO) 58.98
4. Savanyú Péter (HUN) 54.23
5. Mozsdényi Dávid (HUN) 52.74

Megvan a szint! Irány az EB!

Robi a bydgoszczi verseny másnapján Varsóba utazott, majd kedden nem titkoltan azzal a szándékkal lépett dobókörbe, hogy teljesítse az Európa-bajnokságon való részvételhez szükséges szintet.
Sikerült! Idén nem kell izgulni, nem marad az utolsó pillanatra a döntés, mint a pekingi olimpia előtt. A negyedik sorozatban 65 méter, 22 centimétert dobott, majd apróbb sérülés miatt befejezte a versenyt. Ismét második lett és ezúttal is csak a bombaformában versenyző Malachowsky tudta legyőzni.

– Előző nap öt órát buszoztunk, ez nem volt túl jó. Kellemes hangulatú verseny volt, én is egyre jobb hangulatban tudok versenyezni. Csak négyet dobtam, kicsit éreztem a közelítőmet, nem akartam kockáztatni, mert elég fogós kör volt – nyilatkozta Robi a MASZ honlapjának.

A varsói Kusocinski Emlékverseny végeredménye:

1. Piotr Malachowsky (POL) 67.10
2. Fazekas Róbert (HUN) 65.22
3. Benn Harradine (AUS) 62.91
4. Varga Roland (CRO) 61.97
5. Przemyslav Czajkowski (POL) 61.03

Második hely Bydgoszczban

Fazekas Róbert a 2010-es versenyszezont Bydgoszcban kezdte. Remekül. 64.18-as dobásával – megelőzve Kővágó Zoltánt – Piotr Malachowsky mögött a második helyen végzett.

– Jó érzés volt ismét versenyezni, az pedig külön öröm, hogy így sikerült a visszatérés. Nagy kérdés volt számomra, hogy a tavalyi gerincműtétem után már idén is lesz-e esélyem a világelit után eredni. Jól éreztem magam a versenyen, de ez csak a kezdet, a barcelonai EB-ig még hátra van két hónap, addig mindent el kell követnem azért, hogy utolérjem a legjobbakat. Kedden Varsóban versenyzek, szombaton Zágrábba megyek, remélem, hogy ezeken a viadalokon is hasonlóan szerepelek – mondta Fazekas Róbert a Nyugat.hu-nak.

A bydgoszczi Nemzetközi Atlétikai Fesztivál végeredménye:

1. Piotr Malachowsky (POL) 67.56
2. Fazekas Róbert (HUN) 64.18
3. Kővágó Zoltán (HUN) 63.40
4. Mahmoud Sammimi (IRI) 61.74
5. Gerhard Mayer (AUT) 61.01

Ismét optimista vagyok

Üdvözlök minden régi és új olvasót. Az utóbbi időben kicsit hanyagoltam a blog írást. Ennek oka egyszerű: sérülésem kezeltetésével voltam elfoglalva. Úgy néz ki, minden akadály elhárult és ismét teljes erőbedobással tudok edzeni. A horvátországi edzőtáborban nagyon jól ment a dobás, utána azonban gyötrelmes napok jöttek. A lényeg, hogy túl vagyunk rajta, és azért ebben az időszakban is sok gyakorlatot eltudtam végezni.

Hétfő óta edzek, dobok és megint optimista vagyok. 🙂

Injekció minden nap

Továbbra is fáj a hátam. Sajnos a dobásoknál nagyon éreztem, így orvoshoz kellett fordulnom. A napi egy edzéshez pedig most napi egy injekciót is kapok. Remélem ez a kúra most már tényleg segít, hogy kilábaljak ebből a sérülésből. Azért a felkészülés nem torpant meg teljesen, hiszen könnyített munkával továbbra is edzek a VB-re.

Kisebb sérülés nehezíti a felkészülést

Még Splitből írtam utoljára, azt hittem, az utolsó nap semmi különös nem fog történni, a dolgok azonban máshogy alakultak.Az utolsó napunkon, kora reggel kopogtattak az apartman ajtónkon. Engem és Adriánt keresték. Jó helyen jártak. Az úr és a hölgy aktatáskájából pedig egyből rájöttünk, hogy nem autogramvadászokról van szó, hanem dopping ellenőrök jöttek.

A mintaadással nem volt gond, minden gördülékenyen ment. Így a rövid procedúra után mehettem is a pályára.

A hazaérkezésünk óta sajnos csak könnyített edzésmunkát végzek. A hátam még mindig fáj, de az új edzésmódszernek köszönhetően most nem kell tétlenül várnom, míg rendbe jön, mint kellett volna pár évvel ezelőtt. Így nem kell hosszú heteket kihagynom.

Mindent elkövetek, hogy minél hamarabb teljes értékű munkát tudjak végezni.

Split, mint ideális helyszín

Tegnap egy picit pihentettem a diszkoszt. Golyót dobtam.

Azon gondolkoztam az edzés, edzések után, hogy mekkora szerencse, hogy pár évvel ezelőtt rábukkantam Splitre, mint lehetséges edzőtábor helyszínre. Fantasztikus, ideális dobóidő van.

Ma délelőtt még tartok egy dobó edzést, aztán gyorsan ebédelünk, és indulunk haza. Gondolom, most sokan felteszik a kérdést, mit csinálok otthon. Egyszerű. Edzek tovább. 🙂

 

Vissza a taposómalomba

A szerdai pihenés után egy picit már vártam is a mai napot. Ha az edzésekre kerül a szó, sokan kérdezik, hogy hogyan bírom, nem monoton-e. Ha az is, a sikerért meg kell dolgozni. Nem jön csak úgy magától, így hát ma újra visszaszálltam a taposómalomba.Reggel verőfényes napsütésben, de sajnos szélcsendben dobtam. A szélcsendet azért sajnáltam, mert bár kevesen tudják, a szél a diszkoszvető legjobb barátja. A szelet, ha az ember jól használja, akár métereket is számíthat.
Ez meg csak edzés, tudom, de már ilyenkor szeretem, ha kijön egy jó eredmény.

A makrélák után calamarival folytatjuk. Már bent csücsülnek a pácban, vacsorára kiderül mennyire értettük jól, a halárus néni magyarázta receptet….