Makréla a serpenyőben

Szerdán pihenő napot tartottunk. Reggel azonban korán felkeltünk, hogy friss halat ehessünk. A szállásunkhoz közel működik a helyi halpiac. Bár tudom, hogy elcsépeltnek hangzik, hogy egy sportolónak oda kell figyelnie, hogy mit eszik, azonban én most mégis ezt hangsúlyozom.

A mirelit és a friss hal között ég és föld a különbség. Friss halban ezúttal sem volt hiány a piacon. Jó néhány szép makrélával tértünk vissza. Finom és egészséges ebéd lett belőlük.

Délután tv-t néztünk, öt óra körül pedig egy laza átmozgató edzést tartottunk.

A mai nap már jóval nehezebb lesz.

Nem lehet minden versenyt megnyerni

Tegnap egy kicsit ránk ijesztett az időjárás, este a még kicsit szeszélyes március megmutatta csunyábbik arcát is, egy dörgő, villámló zápor szakadt le Splitre.

Szerencsére a felkészülésembe ez nem rondított bele, mivel a délutáni edzéseket teremben végzem, ma reggelre pedig teljesen felszáradt a dobókör és a pálya is.

Tegnap este egyébként már igazi edzőtábor hangulat volt.

A vacsora után megnéztük a törvény két balkezének számító Torrentét, majd benézett hozzánk a helyi klub egyik edzője is. Kitárgyaltuk vele a helyi sztár, Blanka Vasic fedettpályás EB szereplését. A horvátok csalódásként élik meg, hogy ezúttal nem Ő lett az Európa-bajnok. Együttéreztünk velük, pedig mi azért tudjuk, hogy sajnos nem lehet minden versenyt megnyerni.

Túl vagyok az első horvátországi edzésen

Tegnap több, mint hat órai autóút után megérkeztünk Splitbe. Évek óta itt edzőtáborozok. Összesen öten jöttünk. Rajtam kívül Vida József vezetőedző, Füzi Gábor erőnléti edző, Annus Adrián barátom, aki betegségéből lábadozva segíti az itteni munkámat is, de velünk tartott Farkas Balázs, újságíró, a Nyugat Rádió munkatársa is, aki ittlétünk alatt igyekszik az „életünket” is megkönnyíteni.

A gyors kicsomagolás után, még néhány dolgot egyeztettünk a helyi klub vezetőjével, aztán mentünk is aludni. Bár végig autópályán tudtunk jönni, azért az út rendesen lefárasztott mindannyiunkat.

Ma pedig egy kiadós reggeli után meg is tartottuk az első edzést. A derekam kicsit rakoncátlankodik, de ettől függetlenül jól mentek a dobások. Kellemes, 16-17 fok a hőmérséklet, és a szél is kedvezően fújt, úgyhogy minden a felkészülésemet segíti.

Egyelőre nem lehet panaszom semmire sem.

Közeleg a világbajnokság

Régen írtam ide. Sokan mondták, éppen itt volt az ideje. Tegnap ismét teremben edzettem. A Haladás VSE, a Vasi Korpusz Kft. és a SZOVA Zrt. megteremtette annak lehetőségét, hogy a munkacsarnokban is tudjak edzeni. Ez nagyon fontos. Hideg van kint, nem úgy működnek az izmok, valósággal ráfagy a kezem a diszkoszra. A teremedzésnél nyílván nem tudok „méterre” dobni, de remek lehetőség, hogy a technikai dolgokat gyakoroljam.

Ez a lehetőség még akkor is nagyon fontos nekem, ha rövidesen Splitbe megyek edzőtáborozni ahol nyílván sokkal jobb az idő és nyugodtan tudok kint is edzeni.

De itt most minden edzésnek, minden dobásnak jelentősége van. Fontos, hogy minden tréningen a maximumot nyújtsam.

 

Közeleg a berlini világbajnokság.

 

Hogy mik a céljaim? Kérdezik sokan. A pekingi 8. helynél előbbre lépni, ez egészen biztos. Holnap ennél részletesebben is beszámolok, de ma lesz egy sajtótájékoztató, ami előtt nem szeretnék semmit kifecsegni, mert az újságírók nagyon érzékenyek. 🙂 Szeretnek mindent ők megtudni először.

Kezdődik az edzés, kezdődik a blog írás

Ismét itt vagyok. Folytatom a blog írást. Üdvözlöm Önöket.

Sokan kérdezgették tőlem, miért nem folytatom az internetes naplómat. Nem gondoltam volna, hogy a munkával teli, melós hétköznapok is érdekesek lehetnek.
Mert igen, elkezdődött a munka, amelynek gyümölcsét a berlini világbajnokságon szeretném begyűjteni. Lassan egy hónapja edzek. A Haladás VSE edzőtermében és a Galaxy fitneszteremben birkózom a súlyokkal. Ezen a téren komoly változás állt be az edzésmunkámban. Az erősítő edzésekben Füzi Gábor segít, aki az Amerikai Egyesült Államokban tanulta a mesterséget. Rengeteg újítást vetettünk be, megmondom őszintén, már érzem a pozitív hatását.

A vezetőedző természetesen továbbra is Vida József. Irányításával – ahogy évek óta, tehát most is – november utolsó hetének hétfőjén kezdjük el a dobásokat. Amíg a betegségéből lábadozó Annus Adrián nem tud edzeni, ő is tagja lesz a szakmai stábnak.
Örülök, mert olyan körülmények között dolgozhatok, amiről a legtöbb magyar sportoló csak álmodhat. Erről majd később írni fogok részletesebben. De tényleg, ideális minden. Csapatot szervezhettem magam köré. Mindenkinek megvan a maga feladata és úgy látom, mindenki komolyan is veszi azt.

Sárai Gabriella streching edzéseket tart, ahogy teszi azt hosszú ideje. Buza Szabolcs pedig masszőrként csatlakozott hozzánk. A kommunikációért, a médiával való kapcsolattartásért továbbra is személyi titkárom, Pál T. Gábor a felelős.
A világbajnokság augusztusban lesz. Addig még sok munka vár rám. Bizakodó vagyok.

Köszönöm mindenkinek a biztatást. Ha van kedvük, nézzenek vissza a blogomra.

Folytatás Berlinben

Három napja vagyok itthon. Sok-sok élménnyel. Az itthoni barátaim mondták, hogy nagy szeretet vár majd itthon, az utóbbi idő sok keserűsége miatt azonban, én ebben egy picit kételkedtem. Rosszul tettem. A Savaria Karneválon is rengetegen odajöttek és gratuláltak. Nem akarom ismételni magam, de el sem tudják képzelni, mekkora erőt ad ez nekem.
Igyekszem minden média felkérésnek eleget tenni, ma voltam a Szombathelyi Televízióban, de több helyről is kerestek. Másfél hónap alatt mintha megfordult volna a világ.

Szombaton egyébként Szarka Zoli bácsival együtt végezzük el a kezdőrúgást a Haladás – Vvasas focimeccsen. Örültem nagyon a megkeresésnek. Több játékossal is jóba vagyok a csapatból.

Az idén úgy néz ki, többet nem versenyzek, pihenek. Majd kezdem a felkészülést a világbajnokságra, ami Berlinben lesz.

Ígérem, onnan is írok majd blogot.

Addig is minden jót Önöknek, köszönöm a biztató szavakat.

Holnap már a Savaria Karneválon leszek

Nagyon sajnáltam ma, hogy nem mentem ki a Madárfészekbe. Czukor Zoli fantasztikus volt. Írtam már róla korábban, hogy vele, a 46 éves gyaloglóval lakok egy szobában. A tévében megnéztem ma a versenyét. Amikor negyvenhatodikként beért a stadionba és a hangosbemondó bemondta, hogy a 46 éves gyalogló 46. lesz az olimpián, százezer ember tapsolt felállva. Fantasztikus Zoli sportemberi nagysága, ennyi idősen ilyen melegben, ilyen páratartalom mellett 50 kilométert gyalogolni, hatalmas teljesítmény.

Most néztem, szintén a tv-ben a kajak-kenut. Ebben a pillanatban lett olimpiai bajnok Vajda Attila. Nagyot üvöltöttem. Gratulálok neki.

Mára már nincs különösebb programom, tévézek és elmegyek vásárolni. Aztán éjszaka indul a gépem, reggel hatra Budapesten vagyok. Holnap este pedig már a Savaria Karneválon vagyok. Tudom, hogy sokan olvassák a blogomat, akik nem vasiak, nekik is csak ajánlani tudom, hogy jöjjenek el erre a fantasztikus forgatagra.

Alig várom már, hogy otthon legyek és találkozzam azokkal, akiket szeretek, bár ennek az olimpiának minden perce öröm volt nekem.

A helyszínen szurkolok a magyar kézis lányoknak

Ma egész nap csak pihengettem. Tegnap kint voltunk a szurkolói faluban, ott volt egy kis élménybeszámoló. Abszolút jól fogadtak. Aki ért a sporthoz, az tudja, hogy ez mekkora teljesítmény volt. Én is nagynak értékelem. Most úgy gondolom, hogy egy centit nem tudtam volna javítani, kidobtam magamból, ami bennem volt. Aztán pedig elmentünk, megünnepeltük a versenyt. Nagy buli volt.

A térdemet folyamatosan kezeltetem lézeres terápiával, mert eléggé fáj. Orvossal ugyan még nem tudtam beszélni, de szerintem nem komoly a sérülésem, a fájdalomcsillapítóra elég jól reagál.

Ma este elmegyek, megnézem a kézis lányokat az oroszok ellen.

Holnap délelőtt pedig bemegyek a városba, picit szétnézek, meg az otthoniaknak akarok venni egy-két cuccot.

A tervek szerint szombaton hajnalban érek haza.

Boldog vagyok. De ez csak a kezdet

Ezeket a sorokat még a „Madárfészekből” diktálom. Lehet, hogy vannak olyanok, akik többet vártak tőlem, de én tudom, az, amit ezen az olimpián, és az azt megelőző egy hónapban végigvittem, az eddig nagyon kevés sportolónak sikerült.

A legmerészebb álmaimban sem hittem volna, hogy a nyolcba is bejutok, éppen ezért hatalmas sikerként élem meg azt az eredményt, amit elértem. Nehéz körülmények között készültem, sok-sok előítélettel megbirkózva, kevés ember támogatását bírva. Mérhetetlenül boldog vagyok és köszönöm még egyszer mindenkinek: Vida Józsefnek, az edzőmnek, Annus Adriánnak, Czeglédy Csabának, Pál T. Gábornak, aki egy percig sem vesztette hitét bennem, a Nyugat Rádiónak, a szponzoromnak, aki Athén óta kitart mellettem, a családomnak, a barátnőmnek, Timinek, a klubomnak, a Haladás VSE-nek és persze mindenkinek, aki itt a fórumon vagy más formában jókívánságát juttatta el hozzám, bízott bennem és szurkolásával erőt adott ahhoz, hogy végrehajtsam mindazt, amit elértem itt most Pekingben.

Tisztában vagyok vele, hogy miután bejutottam a legjobb nyolcba, háromszor is belenevettem a kamerába. Ez nem kényszeredett mosoly volt. Azokon nevettem, akik nagyon szomorúak, hogy itt látnak engem, ilyen körülmények között.

Most elnézést kérek mindenkitől, de amint túl vagyok a kötelezettségeken, a szombathelyi szurkolókkal elmegyek egyet bulizok, azt gondolom, megérdemlem.

És még valami, senki ne legyen szomorú, most nem véget ért, hanem elkezdődött valami.

Hajrá magyarok!

Nyerni annyi esélyem van, mint a trójai falónak az epsomi derbyn

Hát ezt is megéltük. 33 éves lettem. Igazából majdnem mindig így jön ki, hogy éppen egy világversenyen vagyok a születésnapomon. Ilyen lufis-tortás partit dáridókkal már nem szoktam tartani, abból már kinőttem. Elég szomorú, hogy mindig öregszik az ember egy évet. A kor az egy állapot, de különösebben nem érdekel.

Tegnap láttam Pars Krisztián versenyét. Én egy fillért nem tettem volna arra, hogy nem lesz dobogós. De hát ilyen egy olimpia. Még a halottak is életre kelnek. Itt mindig születhetnek meglepetések. Ebben bízok én is.

Ma délig aludtam, aztán ebédeltem egyet. A menü természetesen ugyanaz volt, mint eddig. Marhahús, csirkehús, tészta és egy kis édesség. Délután egy picit mozgok. Egy kis súlyemelés, kis futás és gimnasztika szerepel a programban.

Most érkeztek meg az öttusázók a faluba, Balogh Gáborral váltottam pár szót. Ő is drukkol nekem.

Persze mindenkivel jóban vagyok, de ez az első olyan világversenyem, hogy nincs velem sem az edzőm, sem Adrián. Nagyon rossz így egyedül. Az ember már megszokta, hogy ha kint voltunk valahol, akkor mindig vele volt a másik. Azért az ember a problémáit olyannal tudja megosztani, akivel meghittebb a viszonya. Napi szinten tartom velük és a családommal is a kapcsolatot telefonon, smsben. De azért ez más.
Edzőmmel, Vida Józsival megbeszéltük, hogy technikailag mi volt a gond a selejtezőben, min kéne majd változtatnom. Egy picit szűk volt az eleje, a végétől meg picit féltem, az első kilépett dobásom miatt. Azóta gyakorolgattam, de túl sokat ilyenkor már nem lehet, mert összezavarja az embert. Itt már nem lesz veszíteni valóm, kockáztatni kell.

A holnapi verseny miatt most még nem izgulok. Csak közvetlen előtte szokott bennem lenni egy kis drukk. Addig megpróbálom elkalandoztatni a gondolataimat. Már amennyire tudom. Mindenki azt kérdezi tőlem, hogy mire számítok a döntőben. Őszintén mondom, fogalmam sincs. Elképesztően erős ez a mezőny. Ilyen sűrű még soha sem volt. Persze nekem annyi esélyem van nyerni, mint a trójai falónak az epsomi derbyn. 🙂 Viccet félretéve, ha 64 fölött tudnék dobni, azzal már elégedett lennék. Úgy gondolom, azzal már az első nyolcba oda tudnék érni. De majd ott bent meglátjuk, mi lesz. Az azonban nem kérdés, hogy az aranyérem Kanter és Alekna között fog eldőlni. Aztán a 3.-7. helyre bárki odaérhet.

Holnap délelőtt és délután is megpróbálok aludni, aztán fél héttől elindulok a versenyre. Szétnéznek a pályán, ráhangolódok a döntőre, bemelegítek. Szerencse, hogy közel van a stadion, körülbelül negyed óra alatt kint is van a busz.