A szerdai pihenés után egy picit már vártam is a mai napot. Ha az edzésekre kerül a szó, sokan kérdezik, hogy hogyan bírom, nem monoton-e. Ha az is, a sikerért meg kell dolgozni. Nem jön csak úgy magától, így hát ma újra visszaszálltam a taposómalomba.Reggel verőfényes napsütésben, de sajnos szélcsendben dobtam. A szélcsendet azért sajnáltam, mert bár kevesen tudják, a szél a diszkoszvető legjobb barátja. A szelet, ha az ember jól használja, akár métereket is számíthat.
Ez meg csak edzés, tudom, de már ilyenkor szeretem, ha kijön egy jó eredmény.
A makrélák után calamarival folytatjuk. Már bent csücsülnek a pácban, vacsorára kiderül mennyire értettük jól, a halárus néni magyarázta receptet….