Fazekas Róbert

Felkerült a legnagyobb videó megosztóra Fazekas Robi idei első versenyének legjobb dobása. Tudják ekkor hiányzot mindössze 6 centiméter (64.94) hiányzott az olimpiai szinthez…

Egy nappal később Mt. Sec-en indult és ott is remekül versenyzett. 64 méter 70 centimétert dobott.

Kürthy Lajos azusa-i dobásával is adósak voltunk.

A www.origo.hu interjút közölt Annus Adriánnal. Közzétesszük.

Mióta ismeri Fazekas Róbertet?

1989-től mindketten ugyanabban a dobócsoportban edzettünk. Jóban voltunk már az első pillanattól kezdve, de nagyon nagy, 40-50 fős csapat volt ez az első években, és onnantól lett szorosabb a kapcsolatunk, hogy otthagytuk az edzőnket, Németh Pált.

Miért jöttek el attól az edzőtől, a 2009-ben elhunytdobópápától, akiről az olimpiai negyedik Pars Krisztián azt mondta, mindent neki köszönhet?

2000-ben megromlott a viszonyunk, a csoport is rossz irányba tartott, a belső viszályokat nem kezelte megfelelően, ami felbomlást okozott. Mi voltunk ketten az elsők, akik váltottak, de utána még további öt-hat ember eljött.

Most pedig egykori kalapácsvetőként ön az edzője a diszkoszvető Fazekas Róbertnek. Ennyire közeli rokon a két sportág?

Annak idején mindenki minden dobószámban versenyzett, én például többszörös korosztályos országos bajnok vagyok diszkoszvetésben. Három éve Ausztriába költöztem, mire Robi megkeresett 2009 nyarán, hogy szeretné velem folytatni a munkát. Kissé kellemetlenül éreztem magam, mert a volt edzőnk, Vida József helyére kellett lépnem, akinek sokat köszönhetek. Éppen ezért gondolkodási időt kértem, és végül igent mondtam.

Fontos volt a diszkoszvető múltja az edzéseken?

Fogtam a kezemben már jó pár ezerszer diszkoszt, nem keverem össze a palacsintasütővel. De azért még bele kellett tanulnom a mai diszkoszvetésbe, most is épp a számítógép előtt ülök, és mozgást elemzek – ma már minden fellelhető az interneten, a technikák közötti nüánszokról is rengeteg információt találok. Egy edzést levezényelni nem nagy ügy, zömében mindenki tudja a dolgát. A két edzés közötti adminisztrációs munka, az ellenfelek feltérképezése, a kapcsolattartás vagy éppen a doppingszervezetek számára a holléti nyilvántartás vezetése annál fontosabb.

Miért költözött Ausztriába?

A párommal nyitottunk egy éttermet, amellyel ma már csak ő foglalkozik, én pedig napi 200 km-t autózom vagy vonatozom Bécsújhely és Szombathely között. De jó döntés volt, mert érdekes, új világot ismertem meg. Világ életemben sportoló voltam, így jót tett ez a másfél év.

Gondolom, külföldön kevésbé kellett attól tartania, hogy ujjal mutogatnak önre a szurkolók, mondván, “nézd, ott megy Annus Adrián!”

Érdekes, de hamar híre ment, ki vagyok, pedig még ki sem béreltük az éttermet, csak tárgyaltunk, máris megjelent egy cikk egy helyi újságban.

Milyen kicsengésű volt?

Pozitív, nyilván megemlítették benne az athéni eseményeket is egy sorban, de valami olyasmi volt a címe, hogy Ausztriába költözött az olimpiai bajnok.

Athénról mi jut eszébe?

Az eredményhirdetés. Utána egy hétig olimpiai bajnok voltam. Talán épp emiatt könnyebben tudtam feldolgozni a történteket Robinál, mert az én történetemből az eredményhirdetés sem hiányzott. Azt a néhány napot senki nem veheti el tőlem.
Doppingvétség miatt vették el az aranyérmét. Tiszta a lelkiismerete?

Tiszta.

Fazekassal a Nemzetközi Sportdöntőbírósághoz fordultak. Tényleg úgy gondolta, hogy vissza-, illetve megkaphatják az aranyérmet?

Teljesen biztos voltam ebben.

Az olimpia után Fazekas azt állította, hogy közel állt a depresszióhoz, ön pedig azt mondta, hogy még ennél is jóval nehezebben ment a történtek feldolgozása. Miért?

Valószínűleg én labilisabb lelki alkat vagyok, mint ő. Kettőnk közül én voltam a gyengébb. Ő a határozottabb, aki nem tűri az ellentmondást, de ez nem baj, mert kiegészítjük egymást. Én 2006-ban (a doppingvétség miatti kétéves eltiltás lejártakor – a szerk.) mást szerettem volna csinálni, Robi viszont eldöntötte, hogy vissza akar térni. Vívódtam, de végül az elmúlt pár évben kerültem oda, ahová szerettem volna.

Utólag sem bánta meg, hogy csak edzőként és nem versenyzőként tért vissza a sportághoz?

Ha azt éreztem volna, hogy vissza kell térnem, akkor vissza tudtam volna térni, főleg, hogy akkor a kalapácsvetés hanyatlott. De nem volt kedvem, más szerettem volna csinálni, a sportolói életmód már nem volt jó.

….

Murofusi tavaly vb-t nyert, hat centivel megelőzve Pars Krisztiánt. A magyar kalapácsvető idén azt mondta, hogy a japánnal Londonban már nem kell komolyan számolni, mert túl öreg.

A tavalyi év nem ezt mutatta, viszont szerintem Pars Krisztián a legnagyobb esélyese az aranyéremnek.

Testben, lélekben egyaránt kész erre?

Igen, fejben ott lesz, az eredményei pedig egyre jobbak. A berlini vb-t elrontotta, 2010-ben viszont már második volt, szépen javul, a következő lépcső, egyúttal reális célkitűzés az olimpiai bajnoki cím. Aki a dobósportban dolgozik, egyértelműen úgy véli: csalódás lenne, ha csak második lenne. De saját maga tette ilyen magasra a lécet, ezt a nyomást el kell bírnia, és akkor nem lehet gond. De lehet még egy magyar dobóarany Londonban.

Kire gondol?

Kővágó Zolira. Parssal mindketten a legjobb korban vannak, a harmincas éveik elején (Pars 30, Kővágó 33 éves – a szerk.), ez a legideálisabb kor egy dobó számára. Kővágó évek óta a világelithez tartozik, Athénban olimpiai ezüstérmes volt, idén pedig övé a második legjobb eredmény. Aki májusban 68 méter felett dob, azt méltán nevezhetjük egyértelmű aranyesélyesnek.

Milyen formában van az ön által felkészített Fazekas? Ő képes 68 métert dobni?

Annyit nem, a formája pedig idény eleji. Az elmúlt időszakban a legfontosabb az volt, hogy kijusson az olimpiára. Volt egy félresiklott éve, ezért át kellett alakítani a felkészülését, aztán Amerikában megdobta az olimpiai szintet, onnantól kezdve neki, mivel már 37 éves lesz, nem lehet a formáját csakis egy eseményre, méghozzá az olimpiára időzíteni. Lesznek még versenyei London előtt, de ezekre nem fog rákészülni, így eredményességben akár vissza is eshet. Az ő korában nem lehet már olyan könnyen kipihenni a versenyeket.

Ön szerint mennyire volt nagy dolog Fazekas pekingi nyolcadik helye?

Hatalmas tett, csak azok tudják átérezni, akik végigélték az előtte lévő négy évet. Én sajnos végigéltem vele, pontosan tudom, mennyi nehézségen kellett túljutnia, bármiféle támogatás nélkül. Hál’ istennek sikerült. Őt 2004 után befogadta az akkori olimpiai mozgalom, Schmitt Pál is azt mondta, nincs semmiféle olyan indok, amely miatt ne indulhatna az olimpián, és Robi élt is a lehetőséggel. A nyolcadik helyet sokan kevésbé értékelik, de erre igenis büszke lehetett, élete egyik legfontosabb eredménye volt.

Mire lehet képes Londonban?

A 2010-es Eb-n bronzérmet nyert, és a 66-67 méter körüli dobásaival a tavalyi vb-n is harmadik lehetett volna. Hogy ez Londonban mire lenne elég, nem tudni, akár még a pekingi nyolcadik helyet is felülmúlhatja, de az alapvető cél a döntőbe jutás.

A februári edzőtáborról már láthattak a honlapon videót, most megmutatjuk, mi történt Splitben márciusban. Jobb később, mint soha…

Annus Adrián tanítványai közül Fazekas Róbert és Tamara Apostolico ma Splitben állt dobókörbe. Előbbi őrizve jó formáját, 64 méter, 23 centimétert dobott, míg Tamara Apostolico 4 méteres (!!) egyéni csúccsal (59,50) biztosította részvételét a finnországi kontinensbajnokságra és egyben elérte az olimpiai B szintet is (mivel ezt eddig más olasz diszkoszvető nem teljesítette, nagy valószínűséggel már ez az eredmény londoni részvételt ér).

- Miután hazajöttünk Amerikából, ismét nekiálltunk dolgozni, nagyon örülök, hogy Robi ennek ellenére nem esett vissza – kezdte értékelését Annus Adrián vezetőedző. – A szél sem volt kedvező, ennek ellenére a verseny jól szolgálta a felkészülést, ez az eredmény jónak mondható. Tamara teljesítménye önmagáért beszél, nagyon örülök ennek a sikernek és abban is bízom, hogy javítani tud később.

A Haladás VSE kalapácsvetője ma délután Szombathelyen, a Dobó SE versenyén indult. Ákos – szezon eleje ide, vagy oda – jó formában többször dobott 71 méter fölött, legjobb kísérlete pedig 71 méter 93 centinél ért földet. Ez idei legjobbja, hiszen közel egy méterrel nagyobbat dobott, mint csütörtökön Veszprémben.

- Ennek az eredménynek most nagyon tudok örülni, és még az sem szegi kedvem, hogy hét centi hiányzott egy 72 méteres eredményhez – mondta érthetően elégedetten Hudi Ákos. – Legutóbb két éve dobtam ennél nagyobbat, rám fért a sikerélmény. Megvan lendület, nagyon bízom benne, hogy sikerül a bravúr, és kijutok a felnőtt Európa-bajnokságra.

Videó a 71,93-as dobásról:

Ma délután Veszprémben állt dobókörbe Ákos. Idei legjobbját, 71 méter, 5 centimétert dobott, ennek ellenére nem volt maradéktalanul boldog.

- Nem rossz ez, hogy lépésről-lépésre araszolgatok előre, de van hiányérzetem bőven. Úgy érzem, egyetlen dobásba sem sikerült “beletalálnom”, így jócskán maradt bennem. Az viszont mindenképpen biztató, hogy akármit csináltam, 70 méter fölött esett le a kalapács, pedig még olyan dobásom is volt, ami érintette a hálót – mondta Hudi Ákos a verseny után.

Nézze meg a Haladás VSE kalapácsvetőjének 71 méter fölötti dobását:

A sulylökő Kürthy Lajos ugyanitt – öt érvénytelen kísérlet után 19 méter, 27 centimétert lökött.

Az amerikai turné után a Nemzeti Sport készített interjút Robival. Teljes terjedelmében közöljük.

– Versenysorozatra utazott Amerikába, de a negyedik állomáson már nem lépett pályára. Miért?

– Azzal a céllal mentem a tengerentúlra, hogy túldobjam a hatvanöt métert, biztosítsam a helyem az olimpiai csapatban. Nem titok, hogy arrafelé általában jó szelek fújnak, de ezúttal nem volt szerencsénk, a szokásosnál kedvezőtlenebbek voltak a körülmények. A harmadik viadalon első kísérletre értem el a 65.14 métert, és tovább már nem dobtam. Nem láttam értelmét a próbálkozásnak, mert az ottani versenyek rendkívül hosszúak, nyúlnak, mint a rétestészta. Általában negyvenen indultunk, három csoportba osztottak bennünket, amelyek egymás után léptek pályára. Mindenki három kísérletet tehetett, a végén pedig a legjobb nyolc újra dobhatott hármat. De csak azt követően, hogy a korábban végzők ismét bemelegítettek. Ezért nem indultam a negyedik versenyen, akkor már fontosabb volt az, hogy eddzek – válaszolt a Nemzeti Sport kérdésére Fazekas Róbert.

– Hogy érzi magát?

– Kicsit nyugodtabban. Most az A-szintet akartam megdobni, de a fő célom, hogy Londonban jól szerepeljek. Az elvégzett munka és az edzéseredményeim alapján számítottam erre a teljesítményre, ám az ember sohasem mehet biztosra. Hiába voltam valaha jó versenyző, ezt minden évben újra és újra fel kell építeni. Tavaly például edzéseken túldobtam a hatvanöt métert, a versenyzés mégsem ment. Egy horvátországi viadalon hatvanhárom méterig jutottam, de mérgemben a pályán maradtam, tovább dobáltam, és változatlan körülmények között hatvanhét métert értem el. Hogy miért nem jött ki ugyanez a versenyeken, nem tudom.

– Mostani három fellépését miként értékeli?

– Áprilisban az eredmény megfelelő, de a versenyzésemmel nem vagyok elégedett. Bár első alkalommal csak hat centiméterrel maradtam el a hatvanöt métertől, egyetlen eltalált dobásom volt. A többi kísérletem rosszul sikerült, az egyikkel a száraz ágakat szedtem le a pálya melletti fáról. Másodszorra kisebbet, 64.70 métert dobtam, de lényegesen jobb volt a sorozatom, négyszer is elértem a hatvannégy métert. Igaz, ezúttal az idő sem volt olyan hűvös, mint először.

– Augusztusban lesz harminchét éves. Mi motiválja még?

– Az olimpiai döntőben szerepelni hátborzongató érzés. Felfokozott hangulatban van az ember. Pekingben is úgy láttam, hogy nagyon közel van a hatvannyolc méteres szalag, úgy éreztem, hogy megdobom, megdobom… De nem voltam annyira jó. Szeretnék ismét finalista lenni.

– Hogyan látja magát kétezer-tízhez képest?

– Ha az olimpián akkorát dobnék, mint két éve Barcelonában, ahol 66.43 méterrel Európa-bajnoki bronzérmes lettem, elégedett lennék. Az elmúlt évtizedben kicserélődtek az ellenfelek, hárman vannak, akik biztosan tudnak 68-69 métert és ott van a nálam is idősebb, negyvenéves Virgilijus Alekna. Rendkívül sűrű a mezőny, sok a hatvanhat méter körüli dobó. Az olimpia azonban minden versenytől különbözik, ott még a legjobbak is megremegnek.

– Fazekas Róbert megremeg-e?

– Bízom benne, hogy nem, de ha rossz éve van az embernek, akkor hiába küzd. Van úgy, hogy azt sem tudni, miért nem megy a dobás. Így volt velem tavaly, előzőleg viszont Eb-bronzérmes lettem. Azelőtt a gerincemet műtötték, négy éve Pekingben nyolcadik voltam. Ez a kétéves ritmus tart egy ideje, idén tehát jónak kell lennem.

Nem zártak túl jó napot ma a fiúk. Hudi Ákos 69,36-ot, Kürthy Lajos 19,54-et, míg Savanyú Péter 56,66-ot dobott a La Jollaban zajló Triton Invitationale-en.

Ma harmadik versenyén állt dobókörbe az Amerikai Egyesült Államokban edzőtáborozó Fazekas Róbert, aki az első két versenyén centikkel maradt el a kiküldetéshez szükséges szinttől.

A San Diego-i La Jolla-ban azonban nem bízott semmit a véletlenre, már elsőre 65 méter, 14 centimétert dobott.

– Amiért jöttem, teljesítettem, örülök neki, hogy megvan a szint, és elkezdhetek megint dolgozni, hogy teljesüljön a végső cél, hogy ott lehessek a londoni olimpián a fináléban. Ez egy kemény dió volt, de örülök, hogy túl vagyok rajta. Mindig az ilyen kötelező feladatok a legnehezebbek.

Fazekas a kvalifikációt érő dobás után többet már nem is állt dobókörbe, ahogy mondta, kimerítette a várakozás.

– Mivel nem tudtuk pontosan, mikor kezdődik a verseny, a rengeteg dobó miatt már délben itt voltunk a pályán. A 40 dobó miatt pedig fél ötkor került rám a sor. Nem tagadom, teljesen leszívott fejben a várakozás, ráadásul három dobás után újabb bemelegítés következhetett volna, mert a legjobb kilencnek egy új döntőt is rendeztek volna. Megmondom őszintén, ezt kivárni már nem volt lelki erőm. Köszönöm mindenkinek, akik segítették, hogy a csoporttal eljöjjünk San Diegoba, nagyon fontos két hét volt ez a londoni felkészülés során.

A szintet érő dobás:

És egy másik szögből:

Annus Adrián tanítványa több versenyen már nem indul, de az edzések folytatódnak Amerikában is, Hudi Ákos, Kürthy Lajos és Savanyú Péter szombaton is dobókörbe áll.

– Az egyik legfontosabb célja ennek az edzőtábornak az volt, hogy Robi a tavalyi, rosszul sikerült év után megdobja az olimpiai szintet, így a mai nap után azt gondolom, hogy maradéktalanul elégedettek lehetünk. Nagy dolognak tartom, hogy a körülmények ellenére első dobásra sikerült teljesíteni a 65 métert, de tisztában vagyunk vele, hogy nagyon nehéz, munkával teli három hónap vár még ránk – mondta Annus Adrián.

Már régen jelentkeztem bejegyzéssel. Egyrészt rengeteg az edzés, másrészt gyér internetkapcsolat nehezítette a bejegyzéseket. Jó a kedvünk, annak ellenére, hogy az USA-ban tanultuk meg, mi az, hogy egy csomó pénzt le inkasszálnak, majd egyszer csak elszámolnak az ember bankszámlájáról. Az otthoniak, akik voltak már itt, biztatnak, hogy ne keseredjünk, viszontlátjuk még a pénzünket.

És nem is kesergünk. Fárasztó edzések, és sorsdöntő versenyek előtt ma egyet kirándult a csapat. Megnéztük a Balboa Parkot (San Diego három nevezetessége közül az egyiket, a másik kettő zárva volt) és a Corondo félszigeten sétáltunk az óceán parton.

A fiúk az óceánt kémlelik:

Annus vezeti a csapatát:

A Balboa Park egyébként tényleg érdekes volt. Noha kedvünket alaposan elrontotta egy “látványbusz” vezetője, aki azt ígérte, visz egy “kört”, egyszer csak közölte, hogy letelt a munkaideje, szálljunk le. Megoldottuk. Visszataláltunk az autónkhoz. Útközben megálltunk a világkiállításra épített magyar háznál, pálmafás ligeteknél…

A magyar háznál:

Aztán a “pálmafaliget”:

És végül képzeljen el mindenki egy országot, ahol nem rosszabbat kap az ember, ha nem tudják azt adni, amit vett, hanem jobbat. Történt ugyanis, hogy hiába foglaltunk mi le itt tartózkodásunk idejére középkategóriás autókat, érkezésünkkor az általunk felkeresett telephelyen nem volt ilyen autó, így a szabályok értelmében csak felsőbb kategóriás gépet kaphattunk. Így esett, hogy egy Jeep-pel és egy Dodge Nitro-val hasítunk…

Az emberek és a gép  :