Múlt hétvégén Stuttgartban versenyzett Kürthy Lajos. 19 méter, 63 lökött, negyedik lett.
Ma délelőtt a Helsinkiben zajló Európa-bajnokság második versenyszáma volt a férfi súlylökés selejtezője, ahol érdekelt volt Annus Adrián tanítványa, Kürthy Lajos is. A Mohácsi TE színeiben versenyző, de Szombathelyen készülő atléta a 12. helyen kvalifikálta magát a péntek esti fináléba. Lajos 19 méter, 48 centimétert lökött.
– Izgalmas verseny volt, a lényeg, hogy döntőben van Lajos. Ott már egy másik verseny kezdődik, ahol nagyon bízom benne, hogy ennél jobban fog lökni és ez helyezésben is megmutatkozik. Lajos rengeteget dolgozott az utóbbi időben, mély gödörből állt fel, mindvégig tisztességesen és most már tudjuk, eredményesen küzdött azért, hogy eredmény legyen. Azt gondolom egy sikerélményre volt szüksége ahhoz, hogy meginduljon a szekér, ezért is vagyok optimista a döntőt illetően. Egy dolgot sajnálok, hogy nem tudtam, tudok a helyszínen segíteni neki, mert tudom, hogy mennyit jelent Lajosnak, ha ott van mögötte valaki, akiben megbízik – mondta Annus Adrián edző.
Lajossal rögtön a verseny után beszéltünk. Boldog volt.
– Vegyük úgy, hogy ez egy isteni jel volt, hogy bekerültem, pénteken este viszont én jövök. Nem éreztem túl jól magam, görcsölt a vádlim, meg a hajlítom. De az a lényeg, hogy sikerült a kvalifikáció. Technikailag szerintem nem mozogtam rosszul mindennek ellenére, ugyanakkor egy kicsit talán óvatos voltam. Várom a döntőt, addig pihenek.
A finálét pénteken magyar idő szerint 20 óra 20 perckor rendezik.
SZÉP VOLT LAJOS! GRATULÁLUNK!
Frissítés:
Kürthy Lajos a sulylökők versenyében 19 méter 58 centiméterrel zárt.
—————————————————————————————————————————————————————–
Ma délután a zalaegerszegi Vidék OB-n lépett dobókörbe Hudi Ákos. Annus Adrián tanítványa, a Haladás VSE kiváló utánpótlás korú versenyzője 73 méter, 55 centiméteres egyéni csúcsot dobott és 25 centiméterre megközelítette a felnőtt EB-n való részvételhez szükséges szintet.
– Azért ez most nagyon jó érzés – mondta Hudi Ákos rögtön a verseny után. A dobások átlaga az aminek legjobban örülök, hiszen 72 és fél méter között mozgott. A legnagyobb kísérletnél pedig úgy érzem egy méter maradt bennem. Megállás azonban nincs, mert 6-án Szombathelyen versenyzek, ahol szeretném magam kvalifikálni a felnőtt Európa-bajnokságra, ehhez most 25 centiméter hiányzott. Van még három lehetőség rá, nagyon szeretnék kijutni.
A versenyen rajthoz állt a Dobó SE kiváló atlétája, a 78 méteres olimpiai kiküldetési szintért küzdő Németh Kristóf is. Németh 74 méter 26 centimétert dobott.
A www.origo.hu interjút közölt Annus Adriánnal. Közzétesszük.
Mióta ismeri Fazekas Róbertet?
1989-től mindketten ugyanabban a dobócsoportban edzettünk. Jóban voltunk már az első pillanattól kezdve, de nagyon nagy, 40-50 fős csapat volt ez az első években, és onnantól lett szorosabb a kapcsolatunk, hogy otthagytuk az edzőnket, Németh Pált.
Miért jöttek el attól az edzőtől, a 2009-ben elhunytdobópápától, akiről az olimpiai negyedik Pars Krisztián azt mondta, mindent neki köszönhet?
2000-ben megromlott a viszonyunk, a csoport is rossz irányba tartott, a belső viszályokat nem kezelte megfelelően, ami felbomlást okozott. Mi voltunk ketten az elsők, akik váltottak, de utána még további öt-hat ember eljött.
Most pedig egykori kalapácsvetőként ön az edzője a diszkoszvető Fazekas Róbertnek. Ennyire közeli rokon a két sportág?
Annak idején mindenki minden dobószámban versenyzett, én például többszörös korosztályos országos bajnok vagyok diszkoszvetésben. Három éve Ausztriába költöztem, mire Robi megkeresett 2009 nyarán, hogy szeretné velem folytatni a munkát. Kissé kellemetlenül éreztem magam, mert a volt edzőnk, Vida József helyére kellett lépnem, akinek sokat köszönhetek. Éppen ezért gondolkodási időt kértem, és végül igent mondtam.
Fontos volt a diszkoszvető múltja az edzéseken?
Fogtam a kezemben már jó pár ezerszer diszkoszt, nem keverem össze a palacsintasütővel. De azért még bele kellett tanulnom a mai diszkoszvetésbe, most is épp a számítógép előtt ülök, és mozgást elemzek – ma már minden fellelhető az interneten, a technikák közötti nüánszokról is rengeteg információt találok. Egy edzést levezényelni nem nagy ügy, zömében mindenki tudja a dolgát. A két edzés közötti adminisztrációs munka, az ellenfelek feltérképezése, a kapcsolattartás vagy éppen a doppingszervezetek számára a holléti nyilvántartás vezetése annál fontosabb.
Miért költözött Ausztriába?
A párommal nyitottunk egy éttermet, amellyel ma már csak ő foglalkozik, én pedig napi 200 km-t autózom vagy vonatozom Bécsújhely és Szombathely között. De jó döntés volt, mert érdekes, új világot ismertem meg. Világ életemben sportoló voltam, így jót tett ez a másfél év.
Gondolom, külföldön kevésbé kellett attól tartania, hogy ujjal mutogatnak önre a szurkolók, mondván, „nézd, ott megy Annus Adrián!”
Érdekes, de hamar híre ment, ki vagyok, pedig még ki sem béreltük az éttermet, csak tárgyaltunk, máris megjelent egy cikk egy helyi újságban.
Milyen kicsengésű volt?
Pozitív, nyilván megemlítették benne az athéni eseményeket is egy sorban, de valami olyasmi volt a címe, hogy Ausztriába költözött az olimpiai bajnok.
Athénról mi jut eszébe?
Az eredményhirdetés. Utána egy hétig olimpiai bajnok voltam. Talán épp emiatt könnyebben tudtam feldolgozni a történteket Robinál, mert az én történetemből az eredményhirdetés sem hiányzott. Azt a néhány napot senki nem veheti el tőlem.
Doppingvétség miatt vették el az aranyérmét. Tiszta a lelkiismerete?
Tiszta.
Fazekassal a Nemzetközi Sportdöntőbírósághoz fordultak. Tényleg úgy gondolta, hogy vissza-, illetve megkaphatják az aranyérmet?
Teljesen biztos voltam ebben.
Az olimpia után Fazekas azt állította, hogy közel állt a depresszióhoz, ön pedig azt mondta, hogy még ennél is jóval nehezebben ment a történtek feldolgozása. Miért?
Valószínűleg én labilisabb lelki alkat vagyok, mint ő. Kettőnk közül én voltam a gyengébb. Ő a határozottabb, aki nem tűri az ellentmondást, de ez nem baj, mert kiegészítjük egymást. Én 2006-ban (a doppingvétség miatti kétéves eltiltás lejártakor – a szerk.) mást szerettem volna csinálni, Robi viszont eldöntötte, hogy vissza akar térni. Vívódtam, de végül az elmúlt pár évben kerültem oda, ahová szerettem volna.
Utólag sem bánta meg, hogy csak edzőként és nem versenyzőként tért vissza a sportághoz?
Ha azt éreztem volna, hogy vissza kell térnem, akkor vissza tudtam volna térni, főleg, hogy akkor a kalapácsvetés hanyatlott. De nem volt kedvem, más szerettem volna csinálni, a sportolói életmód már nem volt jó.
….
Murofusi tavaly vb-t nyert, hat centivel megelőzve Pars Krisztiánt. A magyar kalapácsvető idén azt mondta, hogy a japánnal Londonban már nem kell komolyan számolni, mert túl öreg.
A tavalyi év nem ezt mutatta, viszont szerintem Pars Krisztián a legnagyobb esélyese az aranyéremnek.
Testben, lélekben egyaránt kész erre?
Igen, fejben ott lesz, az eredményei pedig egyre jobbak. A berlini vb-t elrontotta, 2010-ben viszont már második volt, szépen javul, a következő lépcső, egyúttal reális célkitűzés az olimpiai bajnoki cím. Aki a dobósportban dolgozik, egyértelműen úgy véli: csalódás lenne, ha csak második lenne. De saját maga tette ilyen magasra a lécet, ezt a nyomást el kell bírnia, és akkor nem lehet gond. De lehet még egy magyar dobóarany Londonban.
Kire gondol?
Kővágó Zolira. Parssal mindketten a legjobb korban vannak, a harmincas éveik elején (Pars 30, Kővágó 33 éves – a szerk.), ez a legideálisabb kor egy dobó számára. Kővágó évek óta a világelithez tartozik, Athénban olimpiai ezüstérmes volt, idén pedig övé a második legjobb eredmény. Aki májusban 68 méter felett dob, azt méltán nevezhetjük egyértelmű aranyesélyesnek.
Milyen formában van az ön által felkészített Fazekas? Ő képes 68 métert dobni?
Annyit nem, a formája pedig idény eleji. Az elmúlt időszakban a legfontosabb az volt, hogy kijusson az olimpiára. Volt egy félresiklott éve, ezért át kellett alakítani a felkészülését, aztán Amerikában megdobta az olimpiai szintet, onnantól kezdve neki, mivel már 37 éves lesz, nem lehet a formáját csakis egy eseményre, méghozzá az olimpiára időzíteni. Lesznek még versenyei London előtt, de ezekre nem fog rákészülni, így eredményességben akár vissza is eshet. Az ő korában nem lehet már olyan könnyen kipihenni a versenyeket.
Ön szerint mennyire volt nagy dolog Fazekas pekingi nyolcadik helye?
Hatalmas tett, csak azok tudják átérezni, akik végigélték az előtte lévő négy évet. Én sajnos végigéltem vele, pontosan tudom, mennyi nehézségen kellett túljutnia, bármiféle támogatás nélkül. Hál’ istennek sikerült. Őt 2004 után befogadta az akkori olimpiai mozgalom, Schmitt Pál is azt mondta, nincs semmiféle olyan indok, amely miatt ne indulhatna az olimpián, és Robi élt is a lehetőséggel. A nyolcadik helyet sokan kevésbé értékelik, de erre igenis büszke lehetett, élete egyik legfontosabb eredménye volt.
Mire lehet képes Londonban?
A 2010-es Eb-n bronzérmet nyert, és a 66-67 méter körüli dobásaival a tavalyi vb-n is harmadik lehetett volna. Hogy ez Londonban mire lenne elég, nem tudni, akár még a pekingi nyolcadik helyet is felülmúlhatja, de az alapvető cél a döntőbe jutás.
Már régen jelentkeztem bejegyzéssel. Egyrészt rengeteg az edzés, másrészt gyér internetkapcsolat nehezítette a bejegyzéseket. Jó a kedvünk, annak ellenére, hogy az USA-ban tanultuk meg, mi az, hogy egy csomó pénzt le inkasszálnak, majd egyszer csak elszámolnak az ember bankszámlájáról. Az otthoniak, akik voltak már itt, biztatnak, hogy ne keseredjünk, viszontlátjuk még a pénzünket.
És nem is kesergünk. Fárasztó edzések, és sorsdöntő versenyek előtt ma egyet kirándult a csapat. Megnéztük a Balboa Parkot (San Diego három nevezetessége közül az egyiket, a másik kettő zárva volt) és a Corondo félszigeten sétáltunk az óceán parton.
A fiúk az óceánt kémlelik:
Annus vezeti a csapatát:
A Balboa Park egyébként tényleg érdekes volt. Noha kedvünket alaposan elrontotta egy „látványbusz” vezetője, aki azt ígérte, visz egy „kört”, egyszer csak közölte, hogy letelt a munkaideje, szálljunk le. 🙂 Megoldottuk. Visszataláltunk az autónkhoz. Útközben megálltunk a világkiállításra épített magyar háznál, pálmafás ligeteknél…
A magyar háznál:
Aztán a „pálmafaliget”:
És végül képzeljen el mindenki egy országot, ahol nem rosszabbat kap az ember, ha nem tudják azt adni, amit vett, hanem jobbat. Történt ugyanis, hogy hiába foglaltunk mi le itt tartózkodásunk idejére középkategóriás autókat, érkezésünkkor az általunk felkeresett telephelyen nem volt ilyen autó, így a szabályok értelmében csak felsőbb kategóriás gépet kaphattunk. Így esett, hogy egy Jeep-pel és egy Dodge Nitro-val hasítunk…
Az emberek és a gép 🙂 :
Harmadik napja vagyunk San Diego-ban. Nem akarunk semmit elkiabálni, de talán az átállás is a vártnál könnyebben ment.
Egy ilyen edzőtábor úgy működik, hogy az atléták beköltöznek a Chula Vista Olympic Center-be, ahol napi 80 dollárért, akár hónapokat edzenek, hogy ideális körülmények között készülhessenek a soron következő világeseményre. Így működik a világ több pontján.
Nyuszik az edzőközpontban:
Mi, ahogy korábban is írtam, előbb egy otthoni foglalással a Traveller Suites and Kitchen nevű Motel-lel próbálkoztunk, de 24 órás repülőút után sem tudtunk annyira fáradtak lenni, hogy amint személyesen megláttuk a „miliőt”, azonnal tovább ne álljunk. Így lassan 3 napja a Chula vista-i Days Inn vendégszeretetét élvezzük.
A csörgőkígyókra tábla hívja fel a figyelmet:
Korrekt szoba, közel a „meki”, a wendys”, a „denys” és a Taco Bello is. De nekem személy szerint a szoba kártyával működő jégautomata tetszik. Itt olyan nincs, hogy wiskey-t fagyasztóba kell tenni.
Nem győzünk elég hálásak lenni a horvát diszkoszvető Martin Maric-nak, aki évek óta Amerikában edz és most Fazekas Robi iránti tiszteletből rengeteget segít nekünk.
Ma (vasárnap) egy Nike Factory Outletbe is elvitt minket. Tetszik tudni kedves olvasó, nagy méret olcsó ár, versenycucc nyárra. Ezt nem részletezném, azt viszont igen, hogy gyakorlatilag egy fal választott el Mexikótól, egészen pontosan Tijuana városától. Láttuk a határt, éreztük a kukacos Tequila illatát, de annyi erőt, hogy át is menjünk, még nem gyűjtöttünk össze. Maradjunk annyiban, hogy az ötlet nincs teljesen elvetve.
Jelenleg a szobában ülünk. A csapat egyik fele rövidesen elindul Savanyú Petiért a repülőtérre, aki ma érkezik a csoport után. Hudi Ákos pedig epret eszik sok tejszínhabbal.
Holnap egyébként reggel edzés szerepel a programban, a csoport pedig a hét második felében megkezdi a versenyzést.
Pillanatkép a szombati edzésről:
Pál T. Gábor
Chula Vista, 2012.04.15
Holnap kora reggel útra kel a csoport és meg sem áll San Diego-ig, ahol 16 napig edzőtáborozik az Annus Team. A valamivel több, mint két hét alatt versenyek is lesznek, Fazekas Róbert az olimpiai A szintnél nem adná alább, Savanyú Péter szeretné megdönteni egyéni csúcsát, Kürthy Lajos és Hudi Ákos pedig felhozó versenyként tekint azokra a viadalokra, ahol indulnak.
Az útról, a versenyekről folyamatosan írunk. Fontos és kevésbé fontos információékért érdemes naponta akár többször is visszanézni.
Most következzen hat kép az utazókról, amiket Regős Róbert készített a csapat legutóbbi spliti edzőtáborában.
Hudi Ákos ma reggel 8 óra 45 perckor lépett dobókörbe a montenegroi Bar városában, ahol a Téli Dobó Európa Kupa U23-as versenyében állt rajthoz. Ákos célja az volt, hogy 70 méter fölött dobjon. Élete első Haladásos versenye azonban nem a tervek szerint alakult.
Hudi három érvénytelen kísérlettel kezdett. Öröm az ürömben, hogy ami kiment a ketrecből az 70 méter környékén pottyant le. A rossz dobásokat egy 65..5, egy 68.61 és egy 68.89-es kísérlet követte. Ez utóbbi a negyedik helyre volt elég.
– Ákosnak jól ment az edzéseken, ezért bíztam a 70 méter fölötti eredményben. Az első három érvénytelen dobás azonban teljesen elvette az önbizalmát. Mindketten többet vártunk ettől a versenytől. Nagyon az út elején járunk, dolgozunk tovább semmi nincs veszve. A cél továbbra is az, hogy Ákos egy nagy bravúrt végrehajtva kijusson a felnőtt Európa-bajnokságra – adott rövid helyzetelemzést a helyszínről Annus Adrián edző.
Kürthy Lajos holnap indul súlylökésben.
A MASZ hivatalos honlapján tette közzé a montenegrói Téli Dobó Európa Kupára utazó magyar válogatott névsorát. Annus Adrián csoportjából ketten, Kürthy Lajos és Hudi Ákos utazhat a montenegrói Bar-ba. Utóbbi az U23-as atléták között áll dobókörbe.
A versenyt március 17-én és 18-án rendezik.