A nagy kirándulás

Már régen jelentkeztem bejegyzéssel. Egyrészt rengeteg az edzés, másrészt gyér internetkapcsolat nehezítette a bejegyzéseket. Jó a kedvünk, annak ellenére, hogy az USA-ban tanultuk meg, mi az, hogy egy csomó pénzt le inkasszálnak, majd egyszer csak elszámolnak az ember bankszámlájáról. Az otthoniak, akik voltak már itt, biztatnak, hogy ne keseredjünk, viszontlátjuk még a pénzünket.

És nem is kesergünk. Fárasztó edzések, és sorsdöntő versenyek előtt ma egyet kirándult a csapat. Megnéztük a Balboa Parkot (San Diego három nevezetessége közül az egyiket, a másik kettő zárva volt) és a Corondo félszigeten sétáltunk az óceán parton.

A fiúk az óceánt kémlelik:

Annus vezeti a csapatát:

A Balboa Park egyébként tényleg érdekes volt. Noha kedvünket alaposan elrontotta egy “látványbusz” vezetője, aki azt ígérte, visz egy “kört”, egyszer csak közölte, hogy letelt a munkaideje, szálljunk le. 🙂 Megoldottuk. Visszataláltunk az autónkhoz. Útközben megálltunk a világkiállításra épített magyar háznál, pálmafás ligeteknél…

A magyar háznál:

Aztán a “pálmafaliget”:

És végül képzeljen el mindenki egy országot, ahol nem rosszabbat kap az ember, ha nem tudják azt adni, amit vett, hanem jobbat. Történt ugyanis, hogy hiába foglaltunk mi le itt tartózkodásunk idejére középkategóriás autókat, érkezésünkkor az általunk felkeresett telephelyen nem volt ilyen autó, így a szabályok értelmében csak felsőbb kategóriás gépet kaphattunk. Így esett, hogy egy Jeep-pel és egy Dodge Nitro-val hasítunk…

Az emberek és a gép 🙂  :