Fazekas Róbert már Londonban

Ma harmadik versenyén állt dobókörbe az Amerikai Egyesült Államokban edzőtáborozó Fazekas Róbert, aki az első két versenyén centikkel maradt el a kiküldetéshez szükséges szinttől.

A San Diego-i La Jolla-ban azonban nem bízott semmit a véletlenre, már elsőre 65 méter, 14 centimétert dobott.

– Amiért jöttem, teljesítettem, örülök neki, hogy megvan a szint, és elkezdhetek megint dolgozni, hogy teljesüljön a végső cél, hogy ott lehessek a londoni olimpián a fináléban. Ez egy kemény dió volt, de örülök, hogy túl vagyok rajta. Mindig az ilyen kötelező feladatok a legnehezebbek.

Fazekas a kvalifikációt érő dobás után többet már nem is állt dobókörbe, ahogy mondta, kimerítette a várakozás.

– Mivel nem tudtuk pontosan, mikor kezdődik a verseny, a rengeteg dobó miatt már délben itt voltunk a pályán. A 40 dobó miatt pedig fél ötkor került rám a sor. Nem tagadom, teljesen leszívott fejben a várakozás, ráadásul három dobás után újabb bemelegítés következhetett volna, mert a legjobb kilencnek egy új döntőt is rendeztek volna. Megmondom őszintén, ezt kivárni már nem volt lelki erőm. Köszönöm mindenkinek, akik segítették, hogy a csoporttal eljöjjünk San Diegoba, nagyon fontos két hét volt ez a londoni felkészülés során.

A szintet érő dobás:

És egy másik szögből:

Annus Adrián tanítványa több versenyen már nem indul, de az edzések folytatódnak Amerikában is, Hudi Ákos, Kürthy Lajos és Savanyú Péter szombaton is dobókörbe áll.

– Az egyik legfontosabb célja ennek az edzőtábornak az volt, hogy Robi a tavalyi, rosszul sikerült év után megdobja az olimpiai szintet, így a mai nap után azt gondolom, hogy maradéktalanul elégedettek lehetünk. Nagy dolognak tartom, hogy a körülmények ellenére első dobásra sikerült teljesíteni a 65 métert, de tisztában vagyunk vele, hogy nagyon nehéz, munkával teli három hónap vár még ránk – mondta Annus Adrián.

A nagy kirándulás

Már régen jelentkeztem bejegyzéssel. Egyrészt rengeteg az edzés, másrészt gyér internetkapcsolat nehezítette a bejegyzéseket. Jó a kedvünk, annak ellenére, hogy az USA-ban tanultuk meg, mi az, hogy egy csomó pénzt le inkasszálnak, majd egyszer csak elszámolnak az ember bankszámlájáról. Az otthoniak, akik voltak már itt, biztatnak, hogy ne keseredjünk, viszontlátjuk még a pénzünket.

És nem is kesergünk. Fárasztó edzések, és sorsdöntő versenyek előtt ma egyet kirándult a csapat. Megnéztük a Balboa Parkot (San Diego három nevezetessége közül az egyiket, a másik kettő zárva volt) és a Corondo félszigeten sétáltunk az óceán parton.

A fiúk az óceánt kémlelik:

Annus vezeti a csapatát:

A Balboa Park egyébként tényleg érdekes volt. Noha kedvünket alaposan elrontotta egy “látványbusz” vezetője, aki azt ígérte, visz egy “kört”, egyszer csak közölte, hogy letelt a munkaideje, szálljunk le. 🙂 Megoldottuk. Visszataláltunk az autónkhoz. Útközben megálltunk a világkiállításra épített magyar háznál, pálmafás ligeteknél…

A magyar háznál:

Aztán a “pálmafaliget”:

És végül képzeljen el mindenki egy országot, ahol nem rosszabbat kap az ember, ha nem tudják azt adni, amit vett, hanem jobbat. Történt ugyanis, hogy hiába foglaltunk mi le itt tartózkodásunk idejére középkategóriás autókat, érkezésünkkor az általunk felkeresett telephelyen nem volt ilyen autó, így a szabályok értelmében csak felsőbb kategóriás gépet kaphattunk. Így esett, hogy egy Jeep-pel és egy Dodge Nitro-val hasítunk…

Az emberek és a gép 🙂  :

Hat centire az olimpia

Az amerikai turné első versenyén, ma állt dobókörbe Fazekas Róbert és Savanyú Péter. A viadalt La Jolla-ban rendezték. Fazekas Róbert 64,94 métert dobott, ezzel hat centivel elmaradt az olimpiai A szinttől.

– Nem vagyok elégedetlen, nagyon régen versenyeztem utoljára, ráadásul a daegui világbajnokság nem is sikerült túl jól. Éppen ezért a mai versenyt úgy fogtuk fel, mint egy selejtező, és ha azt vesszük, akkor ez az eredmény egyáltalán nem rossz. Holnap Los Angelesben állok dobókörbe, ahol következik az első igazán nagy erőpróba, Nagyon csalódott lennék, ha ott nem sikerülne A szintet dobni – mondta Fazekas.

Savanyú Péter 56,97 méterrel zárta a versenyt.

Majdnem Clint Eastwood

Kezdjünk rögtön egy jó emlékkel. Nemrég elmentünk a Roberto De Philippi’s nevű Steak House-ba, ahol egy kicsit adtunk az érzésnek,  és persze kicsit kitörtünk a Taco Bello, Wendy’s, Deny’s háromszögből. Miután a személyzet megtudta, hogy a fiúk magyar dobóatléták, készítettek egy csoportképet, ami az éttermet korábban meglátogató Clint Eastwood fényképe mellé aligha kerül ki, de a hely Facebook oldalára felrakták.

 

 

 

 

Annus értékel, az első csoportkép

Ahogy a legutóbbi bejegyzésben is írtam: ma ismét edzés várt a fiúkra. A tréning jól sikerült, nézzék meg Annus Adrián vezetőedző értékelését:

Edzés után (balról jobbra): Hudi Ákos, Annus Adrián, Martin Maric, Fazekas Róbert, Savanyú Péter és Kürthy Lajos.

A harmadik napon

Harmadik napja vagyunk San Diego-ban. Nem akarunk semmit elkiabálni, de talán az átállás is a vártnál könnyebben ment.

Egy ilyen edzőtábor úgy működik, hogy az atléták  beköltöznek a Chula Vista Olympic Center-be, ahol napi 80 dollárért, akár hónapokat edzenek, hogy ideális körülmények között készülhessenek a soron következő világeseményre. Így működik a világ több pontján.

Nyuszik az edzőközpontban:

                                                                

 

Mi, ahogy korábban is írtam, előbb egy otthoni foglalással a Traveller Suites and Kitchen nevű Motel-lel próbálkoztunk, de 24 órás repülőút után sem tudtunk annyira fáradtak lenni, hogy amint személyesen megláttuk a “miliőt”, azonnal tovább ne álljunk. Így lassan 3 napja a Chula vista-i Days Inn vendégszeretetét élvezzük.

A csörgőkígyókra tábla hívja fel a figyelmet:


Korrekt szoba, közel a “meki”, a wendys”, a “denys” és a Taco Bello is. De nekem személy szerint a szoba kártyával működő jégautomata tetszik. Itt olyan nincs, hogy wiskey-t fagyasztóba kell tenni.

Nem győzünk elég hálásak lenni a horvát diszkoszvető Martin Maric-nak, aki évek óta Amerikában edz  és most Fazekas Robi iránti tiszteletből rengeteget segít nekünk.

Ma (vasárnap) egy Nike Factory Outletbe is elvitt minket. Tetszik tudni kedves olvasó, nagy méret olcsó ár, versenycucc nyárra. Ezt nem részletezném, azt viszont igen, hogy gyakorlatilag egy fal választott el Mexikótól, egészen pontosan Tijuana városától. Láttuk a határt, éreztük a kukacos Tequila illatát, de annyi erőt, hogy át is menjünk, még nem gyűjtöttünk össze. Maradjunk annyiban, hogy az ötlet nincs teljesen elvetve.

Jelenleg a szobában ülünk. A csapat egyik fele rövidesen elindul Savanyú Petiért a repülőtérre, aki ma érkezik a csoport után. Hudi Ákos pedig epret eszik sok tejszínhabbal.

Holnap egyébként reggel edzés szerepel a programban, a csoport pedig a hét második felében megkezdi a versenyzést.

Pillanatkép a szombati edzésről:

                                                                                                                      

 

Pál T. Gábor
Chula Vista, 2012.04.15