Üdvözlök minden régi és új olvasót. Az utóbbi időben kicsit hanyagoltam a blog írást. Ennek oka egyszerű: sérülésem kezeltetésével voltam elfoglalva. Úgy néz ki, minden akadály elhárult és ismét teljes erőbedobással tudok edzeni. A horvátországi edzőtáborban nagyon jól ment a dobás, utána azonban gyötrelmes napok jöttek. A lényeg, hogy túl vagyunk rajta, és azért ebben az időszakban is sok gyakorlatot eltudtam végezni.
Hétfő óta edzek, dobok és megint optimista vagyok. 🙂
Továbbra is fáj a hátam. Sajnos a dobásoknál nagyon éreztem, így orvoshoz kellett fordulnom. A napi egy edzéshez pedig most napi egy injekciót is kapok. Remélem ez a kúra most már tényleg segít, hogy kilábaljak ebből a sérülésből. Azért a felkészülés nem torpant meg teljesen, hiszen könnyített munkával továbbra is edzek a VB-re.
Még Splitből írtam utoljára, azt hittem, az utolsó nap semmi különös nem fog történni, a dolgok azonban máshogy alakultak.Az utolsó napunkon, kora reggel kopogtattak az apartman ajtónkon. Engem és Adriánt keresték. Jó helyen jártak. Az úr és a hölgy aktatáskájából pedig egyből rájöttünk, hogy nem autogramvadászokról van szó, hanem dopping ellenőrök jöttek.
A mintaadással nem volt gond, minden gördülékenyen ment. Így a rövid procedúra után mehettem is a pályára.
A hazaérkezésünk óta sajnos csak könnyített edzésmunkát végzek. A hátam még mindig fáj, de az új edzésmódszernek köszönhetően most nem kell tétlenül várnom, míg rendbe jön, mint kellett volna pár évvel ezelőtt. Így nem kell hosszú heteket kihagynom.
Mindent elkövetek, hogy minél hamarabb teljes értékű munkát tudjak végezni.
Tegnap egy picit pihentettem a diszkoszt. Golyót dobtam.
Azon gondolkoztam az edzés, edzések után, hogy mekkora szerencse, hogy pár évvel ezelőtt rábukkantam Splitre, mint lehetséges edzőtábor helyszínre. Fantasztikus, ideális dobóidő van.
Ma délelőtt még tartok egy dobó edzést, aztán gyorsan ebédelünk, és indulunk haza. Gondolom, most sokan felteszik a kérdést, mit csinálok otthon. Egyszerű. Edzek tovább. 🙂
A szerdai pihenés után egy picit már vártam is a mai napot. Ha az edzésekre kerül a szó, sokan kérdezik, hogy hogyan bírom, nem monoton-e. Ha az is, a sikerért meg kell dolgozni. Nem jön csak úgy magától, így hát ma újra visszaszálltam a taposómalomba.Reggel verőfényes napsütésben, de sajnos szélcsendben dobtam. A szélcsendet azért sajnáltam, mert bár kevesen tudják, a szél a diszkoszvető legjobb barátja. A szelet, ha az ember jól használja, akár métereket is számíthat.
Ez meg csak edzés, tudom, de már ilyenkor szeretem, ha kijön egy jó eredmény.
A makrélák után calamarival folytatjuk. Már bent csücsülnek a pácban, vacsorára kiderül mennyire értettük jól, a halárus néni magyarázta receptet….
Szerdán pihenő napot tartottunk. Reggel azonban korán felkeltünk, hogy friss halat ehessünk. A szállásunkhoz közel működik a helyi halpiac. Bár tudom, hogy elcsépeltnek hangzik, hogy egy sportolónak oda kell figyelnie, hogy mit eszik, azonban én most mégis ezt hangsúlyozom.
A mirelit és a friss hal között ég és föld a különbség. Friss halban ezúttal sem volt hiány a piacon. Jó néhány szép makrélával tértünk vissza. Finom és egészséges ebéd lett belőlük.
Délután tv-t néztünk, öt óra körül pedig egy laza átmozgató edzést tartottunk.
A mai nap már jóval nehezebb lesz.
Tegnap egy kicsit ránk ijesztett az időjárás, este a még kicsit szeszélyes március megmutatta csunyábbik arcát is, egy dörgő, villámló zápor szakadt le Splitre.
Szerencsére a felkészülésembe ez nem rondított bele, mivel a délutáni edzéseket teremben végzem, ma reggelre pedig teljesen felszáradt a dobókör és a pálya is.
Tegnap este egyébként már igazi edzőtábor hangulat volt.
A vacsora után megnéztük a törvény két balkezének számító Torrentét, majd benézett hozzánk a helyi klub egyik edzője is. Kitárgyaltuk vele a helyi sztár, Blanka Vasic fedettpályás EB szereplését. A horvátok csalódásként élik meg, hogy ezúttal nem Ő lett az Európa-bajnok. Együttéreztünk velük, pedig mi azért tudjuk, hogy sajnos nem lehet minden versenyt megnyerni.
Tegnap több, mint hat órai autóút után megérkeztünk Splitbe. Évek óta itt edzőtáborozok. Összesen öten jöttünk. Rajtam kívül Vida József vezetőedző, Füzi Gábor erőnléti edző, Annus Adrián barátom, aki betegségéből lábadozva segíti az itteni munkámat is, de velünk tartott Farkas Balázs, újságíró, a Nyugat Rádió munkatársa is, aki ittlétünk alatt igyekszik az „életünket” is megkönnyíteni.
A gyors kicsomagolás után, még néhány dolgot egyeztettünk a helyi klub vezetőjével, aztán mentünk is aludni. Bár végig autópályán tudtunk jönni, azért az út rendesen lefárasztott mindannyiunkat.
Ma pedig egy kiadós reggeli után meg is tartottuk az első edzést. A derekam kicsit rakoncátlankodik, de ettől függetlenül jól mentek a dobások. Kellemes, 16-17 fok a hőmérséklet, és a szél is kedvezően fújt, úgyhogy minden a felkészülésemet segíti.
Egyelőre nem lehet panaszom semmire sem.
Régen írtam ide. Sokan mondták, éppen itt volt az ideje. Tegnap ismét teremben edzettem. A Haladás VSE, a Vasi Korpusz Kft. és a SZOVA Zrt. megteremtette annak lehetőségét, hogy a munkacsarnokban is tudjak edzeni. Ez nagyon fontos. Hideg van kint, nem úgy működnek az izmok, valósággal ráfagy a kezem a diszkoszra. A teremedzésnél nyílván nem tudok „méterre” dobni, de remek lehetőség, hogy a technikai dolgokat gyakoroljam.
Ez a lehetőség még akkor is nagyon fontos nekem, ha rövidesen Splitbe megyek edzőtáborozni ahol nyílván sokkal jobb az idő és nyugodtan tudok kint is edzeni.
De itt most minden edzésnek, minden dobásnak jelentősége van. Fontos, hogy minden tréningen a maximumot nyújtsam.
Közeleg a berlini világbajnokság.
Hogy mik a céljaim? Kérdezik sokan. A pekingi 8. helynél előbbre lépni, ez egészen biztos. Holnap ennél részletesebben is beszámolok, de ma lesz egy sajtótájékoztató, ami előtt nem szeretnék semmit kifecsegni, mert az újságírók nagyon érzékenyek. 🙂 Szeretnek mindent ők megtudni először.
Ismét itt vagyok. Folytatom a blog írást. Üdvözlöm Önöket.
Sokan kérdezgették tőlem, miért nem folytatom az internetes naplómat. Nem gondoltam volna, hogy a munkával teli, melós hétköznapok is érdekesek lehetnek.
Mert igen, elkezdődött a munka, amelynek gyümölcsét a berlini világbajnokságon szeretném begyűjteni. Lassan egy hónapja edzek. A Haladás VSE edzőtermében és a Galaxy fitneszteremben birkózom a súlyokkal. Ezen a téren komoly változás állt be az edzésmunkámban. Az erősítő edzésekben Füzi Gábor segít, aki az Amerikai Egyesült Államokban tanulta a mesterséget. Rengeteg újítást vetettünk be, megmondom őszintén, már érzem a pozitív hatását.
A vezetőedző természetesen továbbra is Vida József. Irányításával – ahogy évek óta, tehát most is – november utolsó hetének hétfőjén kezdjük el a dobásokat. Amíg a betegségéből lábadozó Annus Adrián nem tud edzeni, ő is tagja lesz a szakmai stábnak.
Örülök, mert olyan körülmények között dolgozhatok, amiről a legtöbb magyar sportoló csak álmodhat. Erről majd később írni fogok részletesebben. De tényleg, ideális minden. Csapatot szervezhettem magam köré. Mindenkinek megvan a maga feladata és úgy látom, mindenki komolyan is veszi azt.
Sárai Gabriella streching edzéseket tart, ahogy teszi azt hosszú ideje. Buza Szabolcs pedig masszőrként csatlakozott hozzánk. A kommunikációért, a médiával való kapcsolattartásért továbbra is személyi titkárom, Pál T. Gábor a felelős.
A világbajnokság augusztusban lesz. Addig még sok munka vár rám. Bizakodó vagyok.
Köszönöm mindenkinek a biztatást. Ha van kedvük, nézzenek vissza a blogomra.
