Hát ezt is megéltük. 33 éves lettem. Igazából majdnem mindig így jön ki, hogy éppen egy világversenyen vagyok a születésnapomon. Ilyen lufis-tortás partit dáridókkal már nem szoktam tartani, abból már kinőttem. Elég szomorú, hogy mindig öregszik az ember egy évet. A kor az egy állapot, de különösebben nem érdekel.
Tegnap láttam Pars Krisztián versenyét. Én egy fillért nem tettem volna arra, hogy nem lesz dobogós. De hát ilyen egy olimpia. Még a halottak is életre kelnek. Itt mindig születhetnek meglepetések. Ebben bízok én is.
Ma délig aludtam, aztán ebédeltem egyet. A menü természetesen ugyanaz volt, mint eddig. Marhahús, csirkehús, tészta és egy kis édesség. Délután egy picit mozgok. Egy kis súlyemelés, kis futás és gimnasztika szerepel a programban.
Most érkeztek meg az öttusázók a faluba, Balogh Gáborral váltottam pár szót. Ő is drukkol nekem.
Persze mindenkivel jóban vagyok, de ez az első olyan világversenyem, hogy nincs velem sem az edzőm, sem Adrián. Nagyon rossz így egyedül. Az ember már megszokta, hogy ha kint voltunk valahol, akkor mindig vele volt a másik. Azért az ember a problémáit olyannal tudja megosztani, akivel meghittebb a viszonya. Napi szinten tartom velük és a családommal is a kapcsolatot telefonon, smsben. De azért ez más.
Edzőmmel, Vida Józsival megbeszéltük, hogy technikailag mi volt a gond a selejtezőben, min kéne majd változtatnom. Egy picit szűk volt az eleje, a végétől meg picit féltem, az első kilépett dobásom miatt. Azóta gyakorolgattam, de túl sokat ilyenkor már nem lehet, mert összezavarja az embert. Itt már nem lesz veszíteni valóm, kockáztatni kell.
A holnapi verseny miatt most még nem izgulok. Csak közvetlen előtte szokott bennem lenni egy kis drukk. Addig megpróbálom elkalandoztatni a gondolataimat. Már amennyire tudom. Mindenki azt kérdezi tőlem, hogy mire számítok a döntőben. Őszintén mondom, fogalmam sincs. Elképesztően erős ez a mezőny. Ilyen sűrű még soha sem volt. Persze nekem annyi esélyem van nyerni, mint a trójai falónak az epsomi derbyn. 🙂 Viccet félretéve, ha 64 fölött tudnék dobni, azzal már elégedett lennék. Úgy gondolom, azzal már az első nyolcba oda tudnék érni. De majd ott bent meglátjuk, mi lesz. Az azonban nem kérdés, hogy az aranyérem Kanter és Alekna között fog eldőlni. Aztán a 3.-7. helyre bárki odaérhet.
Holnap délelőtt és délután is megpróbálok aludni, aztán fél héttől elindulok a versenyre. Szétnéznek a pályán, ráhangolódok a döntőre, bemelegítek. Szerencse, hogy közel van a stadion, körülbelül negyed óra alatt kint is van a busz.