Kategória: Peking 2008

Nagyon sajnáltam ma, hogy nem mentem ki a Madárfészekbe. Czukor Zoli fantasztikus volt. Írtam már róla korábban, hogy vele, a 46 éves gyaloglóval lakok egy szobában. A tévében megnéztem ma a versenyét. Amikor negyvenhatodikként beért a stadionba és a hangosbemondó bemondta, hogy a 46 éves gyalogló 46. lesz az olimpián, százezer ember tapsolt felállva. Fantasztikus Zoli sportemberi nagysága, ennyi idősen ilyen melegben, ilyen páratartalom mellett 50 kilométert gyalogolni, hatalmas teljesítmény.

Most néztem, szintén a tv-ben a kajak-kenut. Ebben a pillanatban lett olimpiai bajnok Vajda Attila. Nagyot üvöltöttem. Gratulálok neki.

Mára már nincs különösebb programom, tévézek és elmegyek vásárolni. Aztán éjszaka indul a gépem, reggel hatra Budapesten vagyok. Holnap este pedig már a Savaria Karneválon vagyok. Tudom, hogy sokan olvassák a blogomat, akik nem vasiak, nekik is csak ajánlani tudom, hogy jöjjenek el erre a fantasztikus forgatagra.

Alig várom már, hogy otthon legyek és találkozzam azokkal, akiket szeretek, bár ennek az olimpiának minden perce öröm volt nekem.

Ma egész nap csak pihengettem. Tegnap kint voltunk a szurkolói faluban, ott volt egy kis élménybeszámoló. Abszolút jól fogadtak. Aki ért a sporthoz, az tudja, hogy ez mekkora teljesítmény volt. Én is nagynak értékelem. Most úgy gondolom, hogy egy centit nem tudtam volna javítani, kidobtam magamból, ami bennem volt. Aztán pedig elmentünk, megünnepeltük a versenyt. Nagy buli volt.

A térdemet folyamatosan kezeltetem lézeres terápiával, mert eléggé fáj. Orvossal ugyan még nem tudtam beszélni, de szerintem nem komoly a sérülésem, a fájdalomcsillapítóra elég jól reagál.

Ma este elmegyek, megnézem a kézis lányokat az oroszok ellen.

Holnap délelőtt pedig bemegyek a városba, picit szétnézek, meg az otthoniaknak akarok venni egy-két cuccot.

A tervek szerint szombaton hajnalban érek haza.

Ezeket a sorokat még a „Madárfészekből” diktálom. Lehet, hogy vannak olyanok, akik többet vártak tőlem, de én tudom, az, amit ezen az olimpián, és az azt megelőző egy hónapban végigvittem, az eddig nagyon kevés sportolónak sikerült.

A legmerészebb álmaimban sem hittem volna, hogy a nyolcba is bejutok, éppen ezért hatalmas sikerként élem meg azt az eredményt, amit elértem. Nehéz körülmények között készültem, sok-sok előítélettel megbirkózva, kevés ember támogatását bírva. Mérhetetlenül boldog vagyok és köszönöm még egyszer mindenkinek: Vida Józsefnek, az edzőmnek, Annus Adriánnak, Czeglédy Csabának, Pál T. Gábornak, aki egy percig sem vesztette hitét bennem, a Nyugat Rádiónak, a szponzoromnak, aki Athén óta kitart mellettem, a családomnak, a barátnőmnek, Timinek, a klubomnak, a Haladás VSE-nek és persze mindenkinek, aki itt a fórumon vagy más formában jókívánságát juttatta el hozzám, bízott bennem és szurkolásával erőt adott ahhoz, hogy végrehajtsam mindazt, amit elértem itt most Pekingben.

Tisztában vagyok vele, hogy miután bejutottam a legjobb nyolcba, háromszor is belenevettem a kamerába. Ez nem kényszeredett mosoly volt. Azokon nevettem, akik nagyon szomorúak, hogy itt látnak engem, ilyen körülmények között.

Most elnézést kérek mindenkitől, de amint túl vagyok a kötelezettségeken, a szombathelyi szurkolókkal elmegyek egyet bulizok, azt gondolom, megérdemlem.

És még valami, senki ne legyen szomorú, most nem véget ért, hanem elkezdődött valami.

Hajrá magyarok!

Hát ezt is megéltük. 33 éves lettem. Igazából majdnem mindig így jön ki, hogy éppen egy világversenyen vagyok a születésnapomon. Ilyen lufis-tortás partit dáridókkal már nem szoktam tartani, abból már kinőttem. Elég szomorú, hogy mindig öregszik az ember egy évet. A kor az egy állapot, de különösebben nem érdekel.

Tegnap láttam Pars Krisztián versenyét. Én egy fillért nem tettem volna arra, hogy nem lesz dobogós. De hát ilyen egy olimpia. Még a halottak is életre kelnek. Itt mindig születhetnek meglepetések. Ebben bízok én is.

Ma délig aludtam, aztán ebédeltem egyet. A menü természetesen ugyanaz volt, mint eddig. Marhahús, csirkehús, tészta és egy kis édesség. Délután egy picit mozgok. Egy kis súlyemelés, kis futás és gimnasztika szerepel a programban.

Most érkeztek meg az öttusázók a faluba, Balogh Gáborral váltottam pár szót. Ő is drukkol nekem.

Persze mindenkivel jóban vagyok, de ez az első olyan világversenyem, hogy nincs velem sem az edzőm, sem Adrián. Nagyon rossz így egyedül. Az ember már megszokta, hogy ha kint voltunk valahol, akkor mindig vele volt a másik. Azért az ember a problémáit olyannal tudja megosztani, akivel meghittebb a viszonya. Napi szinten tartom velük és a családommal is a kapcsolatot telefonon, smsben. De azért ez más.
Edzőmmel, Vida Józsival megbeszéltük, hogy technikailag mi volt a gond a selejtezőben, min kéne majd változtatnom. Egy picit szűk volt az eleje, a végétől meg picit féltem, az első kilépett dobásom miatt. Azóta gyakorolgattam, de túl sokat ilyenkor már nem lehet, mert összezavarja az embert. Itt már nem lesz veszíteni valóm, kockáztatni kell.

A holnapi verseny miatt most még nem izgulok. Csak közvetlen előtte szokott bennem lenni egy kis drukk. Addig megpróbálom elkalandoztatni a gondolataimat. Már amennyire tudom. Mindenki azt kérdezi tőlem, hogy mire számítok a döntőben. Őszintén mondom, fogalmam sincs. Elképesztően erős ez a mezőny. Ilyen sűrű még soha sem volt. Persze nekem annyi esélyem van nyerni, mint a trójai falónak az epsomi derbyn. 🙂 Viccet félretéve, ha 64 fölött tudnék dobni, azzal már elégedett lennék. Úgy gondolom, azzal már az első nyolcba oda tudnék érni. De majd ott bent meglátjuk, mi lesz. Az azonban nem kérdés, hogy az aranyérem Kanter és Alekna között fog eldőlni. Aztán a 3.-7. helyre bárki odaérhet.

Holnap délelőtt és délután is megpróbálok aludni, aztán fél héttől elindulok a versenyre. Szétnéznek a pályán, ráhangolódok a döntőre, bemelegítek. Szerencse, hogy közel van a stadion, körülbelül negyed óra alatt kint is van a busz.

Amint már mondtam, tegnap az olimpiai faluban nagyon örültek neki, hogy bejutottam a döntőbe. Úgy vettem észre, hogy kellemes meglepetést okoztam ezzel mindenki számára. Rengetegen gratuláltak. De tudom jól, hogy ettől még senki nem fog a levegőbe dobálni. Kedden megpróbálok mindent kihozni magamból, veszíteni valóm nincs.

Tegnap a verseny után kimentünk a városba egy sportszergyártó céghez, ahol szereléseket kaptunk. Utána ettem egyet, aztán lepihentem. Láttam a 100 méteres síkfutás fináléját is. Elképesztő, amit Usain Bolt művelt.

Ma egész nap csak pihengettem, most terveztem, hogy kimegyek egyet súlyt emelni, úszni. Aztán megnézem Pars Krisztián döntőjét a tv-ben. Van ugyanis egy zárt láncú tv a faluban, ahol minden sportágat külön meg lehet nézni. Én 100%-ig biztos vagyok benne, hogy Krisztián odaér a dobogóra.

Este pedig azt hiszem gyúratok egyet. Eléggé fáj ugyanis a térdem, de talán nem veszélyes, lézerrel kezeltetem.

Először is köszönök mindent. Köszönöm Szombathely polgármesterének, dr. Ipkovich Györgynek és köszönöm Szombathely alpolgármesterének, barátomnak, Czeglédy Csabának, hogy mellettem álltak, segítettek és bíztak bennem. A családom, barátaim, a klubom végig ott volt mellettem, nekik is csak hálával tartozok.

Belemehetnék komoly elemzésbe, boncolgathatnék megmagyarázhatatlan dolgokat, de nincs kedvem ezzel foglalkozni. Döntős vagyok az olimpián egyedüli magyarként.

Sok mindenért kárpótolt ez a mai selejtező, ott vagyok a legjobbak között. Jöhet a döntő, felszabadultan versenyezhetek, jócskán túlteljesítettem már mindent, ami reálisan elvárható volt tőlem.

Nemrég értem vissza a faluba, hihetetlen fogadtatás várt, mindenki gratulált, ölelgetett. Nagyon boldog vagyok. Most alszom egy nagyot, sok mindent kell rendeznem magamban.

Négy év után először, ma találkoztam Aleknával.
A súlyemelő teremben futottam össze a litván sportolóval, aki láthatóan nagyon örült nekem, egy picit meg is volt hatva. Kérdezte, mi a helyzet, mondtam neki, hogy most nem kell tőlem tartania 64 méter körül tudok. Azt mondta, műtét után és visszatérésnek ez igazán nem rossz. Egy igazi sportemberről van szó, még Athén után is kiállt mellettem, át sem akarta venni az aranyérmet. Pedig volt, hogy miattam esett el 1 millió dollártól. Amikor a 2004-es Golden Leage sorozatban, az utolsó állomáson megvertem. Öt versenyt kellett volna nyernie a fő díjhoz, de így csak négy sikerült neki. Azért gondolom, hogy ha most is 70 méter körül tudnék dobni, nem örült volna nekem ennyire. 🙂 Remélem, el jön még az az idő is.

Most ébredtem fel, picit szunyáltam, tegnap este ugyanis nem nagyon tudtam aludni. Kilenckor megint lesz technikai értekezlet, így lehet, hogy már ma, de holnapra már biztosan tudni fogom, hogy melyik csoportban leszek a szombati selejtezőn. Este már korán le akarok feküdni, hogy holnapután fel tudjak kelni reggel.

Ma ismét dobóedzésem volt. Sajnos azonban szakadt az eső, úgyhogy ezúttal nem ment jól a dobás. Szétáztam. Bokáig érő víz volt a pályán, csúszott a kör és a diszkosz is. Egész nap esett. A diszkoszba belefolyt a víz és mielőtt eldobtam volna, a centrifugális erő hatására pont kicsúszott a kezemből. Amiatt azonban nem aggódok, hogy szombaton is rossz idő lesz, hiszen mint már mondtam, az csak kedvezhet nekem. A versenydiszkosz amúgy is más, oda nem folyik be a víz. Azt mondom, ilyen esőben 60 méterrel be lehet jutni a döntőbe.

Ami nagyon meglepett, hogy Peking teljesen ki van ürítve. Amikor mentünk busszal az edzésre, alig találkoztunk autóval, sőt még a biciklis is ritka volt.

Ma találkoztam Igaly Dianával, aki nagyon szomorú volt, elmesélte, hogy milyen szerencsétlenül érzi magát és mennyire elkeseredett. Őszintén megsajnáltam, remek sportember.

Ráadásul ma tudtam meg, hogy mi történt Hatos Gabival, hogy nem indulhat az olimpián. Ez egy sportolónak borzalmas lehet. Nagyon sajnálom, mert drukkoltam neki is.

Összefutottam a világbajnok diszkoszvető Kanter edzőjével is. Nagyon rendes volt, üdvözölt, hogy újra a pályán vagyok. Négy éve, Athénban látott utoljára.

Megérkezett Kővágó Zoltán is az olimpiai faluba és itt van már a szobatársam, Czukor Zoli is. Ő most éppen fogat mos. 🙂

Holnap reggel egyébként gimnasztika és súlyemelés szerepel a programomban.

Tegnap a közönségtalálkozó sajnos elmaradt. Félúton voltunk, amikor érkezett a telefon, hogy az egész csapatnak vissza kell mennie doppingvizsgálatra. Aztán kiderült, hogy csak az egyik futólányt keresték, de akkor már nem volt értelme ismét nekivágni.

Ma pihenő napot tartottam, a lazításra fektettem a hangsúlyt. Nemrég értem vissza a masszőrtől. Előtte pedig úsztam és gimnasztikáztam egyet a vízben, ahogy szoktam a versenyek előtt. Találkoztam többek között Gyurta Dániellel is, aki nemrég olimpiai csúcsot úszott.
Más nem is történt velem, egész nap pihentem. Ebédre csirke- és marhahúst ettem, de imádom a gyümölcsöket, úgyhogy abból is fogyasztottam.

Személyesen nem voltam kint eddig egy versenyen sem, hiszen én úgy gondolom, aki komolyan veszi a versenyzést, az addig nem megy ki a másik versenyére, amíg a sajátját le nem tudja. Nem szabad. Végigéled, izgulod az egészet, annak, akinek szorítasz a bőrébe képzeled magad és az könnyen a teljesítményedre mehet. Amikor Annus Adriánnal együtt versenyeztünk, akkor is így volt ez. Én soha nem láttam őt dobni, mert általában egy nappal az én versenyem előtt volt az övé.

Ma este kilenckor – ahogy eddig mindig – az olimpiai faluban csapatértekezlet lesz az atlétáknak. Igazából semmi komoly, csak a szokásos technikai ismertetéseket halljuk.

Holnap már ismét dobóedzést tartok. Furcsa érzések kavarognak bennem, ha eddig volt egy szemernyi kétségem afelől, hogy imádom-e a diszkoszvetést, az most végleg elillant. Tele vagyok energiával és célokkal.

Egyelőre még nem volt időm szétnézi Pekingben sem, de a versenyem után mindenképp szeretnék rá időt szakítani.

Szerencsére már elmúlt a hasmenésem, ma már sokkal jobban voltam, mert valljuk meg őszintén, tegnap estére nagyon rosszul lettem.

Megvolt az első dobóedzésem is, ami egész jól ment. Hoztam otthonról diszkoszokat, azokat használom, hiszen ilyenkor mindig jobb a sajáttal dobni, de a versenyen természetesen ezeket már nem használhatom. Ott vadonatúj diszkoszokkal dobunk mind.

Rövidesen indulunk egy közönségtalálkozóra. Valamennyi atléta hivatalos erre a rendezvényre. Pekingi magyar szurkolókkal találkozunk. Egyelőre még nem tudom, hol lesz ez a találkozó. De úgy tudom valahol a város szélén, elég sokat fogunk tehát buszozni.

Szabadidőmben filmeket nézek, olvasok, de leginkább alszom, hiszen sajnos az átállással még mindig küszködünk, ez a harmadik nap a legrosszabb. Azt mondják, ahány óra eltérés van, legalább annyi nap kell is ahhoz, hogy hozzászokjon a szervezetünk.

Az étel nagyon szuper, mindenfélét főznek itt a faluban. Van kínai és európai kaja is. Van egy óriási, tízezer főt befogadó sátor, ahol szinte végeláthatatlan sorban készülnek az ételek. Természetesen ilyenkor már nem szabad változtatni az étrenden, azt kell ennem, amit otthon, nehogy összezavarodjon a szervezetem.

Ma is jó idő volt, sütött a nap, nem esett az eső, de továbbra is elég párás az idő.

Azt még nem tudom, hogy milyen lesz az idő hétvégén. Még nem néztem meg az időjárás jelentést. Nagyon bízom benne, hogy esni fog, hiszen akkor borul a papírforma, és akkor majd lehet a zavarosban halászni. Ezzel nőhetnek az esélyeim a döntőbe jutásra.

Újabb dopping vizsgálat nem volt, de azt Önök úgyis előbb fogják megtudni, mint én. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy nagyon gyorsan átmennek a hírek. 🙂 Egy sportvezető blogjában – kis túlzással – hamarabb lehetett olvasni, mint ahogy kiértem a laborból. Ahogy már írtam, összesen öt percet voltam ott.

Este a közönségtalálkozó után lepihenek. A holnap délutáni programomban előreláthatóan egy kis úszás, egy kis lazítás szerepel. De talán még egy gyúratás is belefér.