Fáj a térdem, de talán nem vészes

Amint már mondtam, tegnap az olimpiai faluban nagyon örültek neki, hogy bejutottam a döntőbe. Úgy vettem észre, hogy kellemes meglepetést okoztam ezzel mindenki számára. Rengetegen gratuláltak. De tudom jól, hogy ettől még senki nem fog a levegőbe dobálni. Kedden megpróbálok mindent kihozni magamból, veszíteni valóm nincs.

Tegnap a verseny után kimentünk a városba egy sportszergyártó céghez, ahol szereléseket kaptunk. Utána ettem egyet, aztán lepihentem. Láttam a 100 méteres síkfutás fináléját is. Elképesztő, amit Usain Bolt művelt.

Ma egész nap csak pihengettem, most terveztem, hogy kimegyek egyet súlyt emelni, úszni. Aztán megnézem Pars Krisztián döntőjét a tv-ben. Van ugyanis egy zárt láncú tv a faluban, ahol minden sportágat külön meg lehet nézni. Én 100%-ig biztos vagyok benne, hogy Krisztián odaér a dobogóra.

Este pedig azt hiszem gyúratok egyet. Eléggé fáj ugyanis a térdem, de talán nem veszélyes, lézerrel kezeltetem.