Harmadik napja vagyunk San Diego-ban. Nem akarunk semmit elkiabálni, de talán az átállás is a vártnál könnyebben ment.
Egy ilyen edzőtábor úgy működik, hogy az atléták beköltöznek a Chula Vista Olympic Center-be, ahol napi 80 dollárért, akár hónapokat edzenek, hogy ideális körülmények között készülhessenek a soron következő világeseményre. Így működik a világ több pontján.
Nyuszik az edzőközpontban:
Mi, ahogy korábban is írtam, előbb egy otthoni foglalással a Traveller Suites and Kitchen nevű Motel-lel próbálkoztunk, de 24 órás repülőút után sem tudtunk annyira fáradtak lenni, hogy amint személyesen megláttuk a „miliőt”, azonnal tovább ne álljunk. Így lassan 3 napja a Chula vista-i Days Inn vendégszeretetét élvezzük.
A csörgőkígyókra tábla hívja fel a figyelmet:
Korrekt szoba, közel a „meki”, a wendys”, a „denys” és a Taco Bello is. De nekem személy szerint a szoba kártyával működő jégautomata tetszik. Itt olyan nincs, hogy wiskey-t fagyasztóba kell tenni.
Nem győzünk elég hálásak lenni a horvát diszkoszvető Martin Maric-nak, aki évek óta Amerikában edz és most Fazekas Robi iránti tiszteletből rengeteget segít nekünk.
Ma (vasárnap) egy Nike Factory Outletbe is elvitt minket. Tetszik tudni kedves olvasó, nagy méret olcsó ár, versenycucc nyárra. Ezt nem részletezném, azt viszont igen, hogy gyakorlatilag egy fal választott el Mexikótól, egészen pontosan Tijuana városától. Láttuk a határt, éreztük a kukacos Tequila illatát, de annyi erőt, hogy át is menjünk, még nem gyűjtöttünk össze. Maradjunk annyiban, hogy az ötlet nincs teljesen elvetve.
Jelenleg a szobában ülünk. A csapat egyik fele rövidesen elindul Savanyú Petiért a repülőtérre, aki ma érkezik a csoport után. Hudi Ákos pedig epret eszik sok tejszínhabbal.
Holnap egyébként reggel edzés szerepel a programban, a csoport pedig a hét második felében megkezdi a versenyzést.
Pillanatkép a szombati edzésről:
Pál T. Gábor
Chula Vista, 2012.04.15