Hudi Ákos új egyéni csúcsa: 73,55

Frissítés:

Kürthy Lajos a sulylökők versenyében 19 méter 58 centiméterrel zárt.

—————————————————————————————————————————————————————–

Ma délután a zalaegerszegi Vidék OB-n lépett dobókörbe Hudi Ákos. Annus Adrián tanítványa, a Haladás VSE kiváló utánpótlás korú versenyzője 73 méter, 55 centiméteres egyéni csúcsot dobott és 25 centiméterre megközelítette a felnőtt EB-n való részvételhez szükséges szintet.

– Azért ez most nagyon jó érzés – mondta Hudi Ákos rögtön a  verseny után. A dobások átlaga az aminek legjobban örülök, hiszen 72 és fél méter között mozgott. A legnagyobb kísérletnél pedig úgy érzem egy méter maradt bennem. Megállás azonban nincs, mert 6-án Szombathelyen versenyzek, ahol szeretném magam kvalifikálni a felnőtt Európa-bajnokságra, ehhez most 25 centiméter hiányzott. Van még három lehetőség rá, nagyon szeretnék kijutni.

 

A versenyen rajthoz állt a Dobó SE kiváló atlétája, a 78 méteres olimpiai kiküldetési szintért küzdő Németh Kristóf is. Németh 74 méter 26 centimétert dobott.

Fazekas: 64,17 Turnovban

A Haladás VSE diszkoszvetője, Fazekas Róbert ma délután a csehországi Turnovban, a 13. Memoriál Ludvika Danka versenyen állt dobókörbe.

Az atléta 64 méter, 17 centiméterrel zárt.

 

– Én láttam biztató jeleket – mondta Annus Adrián edző. – Ez egy olyan verseny volt, amiből lehet építkezni, lehet fejlődni és lehet menni a többiek után. Harting bombaformában van, neki csak gratulálni lehet.

– Örülök, hogy ilyen jó versenyen, jó ellenfelekkel versenyezhettem – ezt már Fazekas mondta a verseny után. – Annak viszont nem örülök, hogy egy dobást sem tudtam rendesen megcsinálni, pedig ha egy picit nagyobbat dobok, már sokkal boldogabb lettem volna. Sok idő van még az olimpiáig, dolgozunk tovább.

Videó Robi dobásáról:

A végeredmény:
1. Robert Harting 70.66
2. Piotr Malachowski 67.37m
3. Gerd Kanter 66.32m
4. Urbanek 64.24m
5. Fazekas Róbert 64.17m
6. Marcell Ian 61.47

Lapszemle – Két dobóarany is lesz Londonban

A www.origo.hu interjút közölt Annus Adriánnal. Közzétesszük.

Mióta ismeri Fazekas Róbertet?

1989-től mindketten ugyanabban a dobócsoportban edzettünk. Jóban voltunk már az első pillanattól kezdve, de nagyon nagy, 40-50 fős csapat volt ez az első években, és onnantól lett szorosabb a kapcsolatunk, hogy otthagytuk az edzőnket, Németh Pált.

Miért jöttek el attól az edzőtől, a 2009-ben elhunytdobópápától, akiről az olimpiai negyedik Pars Krisztián azt mondta, mindent neki köszönhet?

2000-ben megromlott a viszonyunk, a csoport is rossz irányba tartott, a belső viszályokat nem kezelte megfelelően, ami felbomlást okozott. Mi voltunk ketten az elsők, akik váltottak, de utána még további öt-hat ember eljött.

Most pedig egykori kalapácsvetőként ön az edzője a diszkoszvető Fazekas Róbertnek. Ennyire közeli rokon a két sportág?

Annak idején mindenki minden dobószámban versenyzett, én például többszörös korosztályos országos bajnok vagyok diszkoszvetésben. Három éve Ausztriába költöztem, mire Robi megkeresett 2009 nyarán, hogy szeretné velem folytatni a munkát. Kissé kellemetlenül éreztem magam, mert a volt edzőnk, Vida József helyére kellett lépnem, akinek sokat köszönhetek. Éppen ezért gondolkodási időt kértem, és végül igent mondtam.

Fontos volt a diszkoszvető múltja az edzéseken?

Fogtam a kezemben már jó pár ezerszer diszkoszt, nem keverem össze a palacsintasütővel. De azért még bele kellett tanulnom a mai diszkoszvetésbe, most is épp a számítógép előtt ülök, és mozgást elemzek – ma már minden fellelhető az interneten, a technikák közötti nüánszokról is rengeteg információt találok. Egy edzést levezényelni nem nagy ügy, zömében mindenki tudja a dolgát. A két edzés közötti adminisztrációs munka, az ellenfelek feltérképezése, a kapcsolattartás vagy éppen a doppingszervezetek számára a holléti nyilvántartás vezetése annál fontosabb.

Miért költözött Ausztriába?

A párommal nyitottunk egy éttermet, amellyel ma már csak ő foglalkozik, én pedig napi 200 km-t autózom vagy vonatozom Bécsújhely és Szombathely között. De jó döntés volt, mert érdekes, új világot ismertem meg. Világ életemben sportoló voltam, így jót tett ez a másfél év.

Gondolom, külföldön kevésbé kellett attól tartania, hogy ujjal mutogatnak önre a szurkolók, mondván, „nézd, ott megy Annus Adrián!”

Érdekes, de hamar híre ment, ki vagyok, pedig még ki sem béreltük az éttermet, csak tárgyaltunk, máris megjelent egy cikk egy helyi újságban.

Milyen kicsengésű volt?

Pozitív, nyilván megemlítették benne az athéni eseményeket is egy sorban, de valami olyasmi volt a címe, hogy Ausztriába költözött az olimpiai bajnok.

Athénról mi jut eszébe?

Az eredményhirdetés. Utána egy hétig olimpiai bajnok voltam. Talán épp emiatt könnyebben tudtam feldolgozni a történteket Robinál, mert az én történetemből az eredményhirdetés sem hiányzott. Azt a néhány napot senki nem veheti el tőlem.
Doppingvétség miatt vették el az aranyérmét. Tiszta a lelkiismerete?

Tiszta.

Fazekassal a Nemzetközi Sportdöntőbírósághoz fordultak. Tényleg úgy gondolta, hogy vissza-, illetve megkaphatják az aranyérmet?

Teljesen biztos voltam ebben.

Az olimpia után Fazekas azt állította, hogy közel állt a depresszióhoz, ön pedig azt mondta, hogy még ennél is jóval nehezebben ment a történtek feldolgozása. Miért?

Valószínűleg én labilisabb lelki alkat vagyok, mint ő. Kettőnk közül én voltam a gyengébb. Ő a határozottabb, aki nem tűri az ellentmondást, de ez nem baj, mert kiegészítjük egymást. Én 2006-ban (a doppingvétség miatti kétéves eltiltás lejártakor – a szerk.) mást szerettem volna csinálni, Robi viszont eldöntötte, hogy vissza akar térni. Vívódtam, de végül az elmúlt pár évben kerültem oda, ahová szerettem volna.

Utólag sem bánta meg, hogy csak edzőként és nem versenyzőként tért vissza a sportághoz?

Ha azt éreztem volna, hogy vissza kell térnem, akkor vissza tudtam volna térni, főleg, hogy akkor a kalapácsvetés hanyatlott. De nem volt kedvem, más szerettem volna csinálni, a sportolói életmód már nem volt jó.

….

Murofusi tavaly vb-t nyert, hat centivel megelőzve Pars Krisztiánt. A magyar kalapácsvető idén azt mondta, hogy a japánnal Londonban már nem kell komolyan számolni, mert túl öreg.

A tavalyi év nem ezt mutatta, viszont szerintem Pars Krisztián a legnagyobb esélyese az aranyéremnek.

Testben, lélekben egyaránt kész erre?

Igen, fejben ott lesz, az eredményei pedig egyre jobbak. A berlini vb-t elrontotta, 2010-ben viszont már második volt, szépen javul, a következő lépcső, egyúttal reális célkitűzés az olimpiai bajnoki cím. Aki a dobósportban dolgozik, egyértelműen úgy véli: csalódás lenne, ha csak második lenne. De saját maga tette ilyen magasra a lécet, ezt a nyomást el kell bírnia, és akkor nem lehet gond. De lehet még egy magyar dobóarany Londonban.

Kire gondol?

Kővágó Zolira. Parssal mindketten a legjobb korban vannak, a harmincas éveik elején (Pars 30, Kővágó 33 éves – a szerk.), ez a legideálisabb kor egy dobó számára. Kővágó évek óta a világelithez tartozik, Athénban olimpiai ezüstérmes volt, idén pedig övé a második legjobb eredmény. Aki májusban 68 méter felett dob, azt méltán nevezhetjük egyértelmű aranyesélyesnek.

Milyen formában van az ön által felkészített Fazekas? Ő képes 68 métert dobni?

Annyit nem, a formája pedig idény eleji. Az elmúlt időszakban a legfontosabb az volt, hogy kijusson az olimpiára. Volt egy félresiklott éve, ezért át kellett alakítani a felkészülését, aztán Amerikában megdobta az olimpiai szintet, onnantól kezdve neki, mivel már 37 éves lesz, nem lehet a formáját csakis egy eseményre, méghozzá az olimpiára időzíteni. Lesznek még versenyei London előtt, de ezekre nem fog rákészülni, így eredményességben akár vissza is eshet. Az ő korában nem lehet már olyan könnyen kipihenni a versenyeket.

Ön szerint mennyire volt nagy dolog Fazekas pekingi nyolcadik helye?

Hatalmas tett, csak azok tudják átérezni, akik végigélték az előtte lévő négy évet. Én sajnos végigéltem vele, pontosan tudom, mennyi nehézségen kellett túljutnia, bármiféle támogatás nélkül. Hál’ istennek sikerült. Őt 2004 után befogadta az akkori olimpiai mozgalom, Schmitt Pál is azt mondta, nincs semmiféle olyan indok, amely miatt ne indulhatna az olimpián, és Robi élt is a lehetőséggel. A nyolcadik helyet sokan kevésbé értékelik, de erre igenis büszke lehetett, élete egyik legfontosabb eredménye volt.

Mire lehet képes Londonban?

A 2010-es Eb-n bronzérmet nyert, és a 66-67 méter körüli dobásaival a tavalyi vb-n is harmadik lehetett volna. Hogy ez Londonban mire lenne elég, nem tudni, akár még a pekingi nyolcadik helyet is felülmúlhatja, de az alapvető cél a döntőbe jutás.

Robi: 64,23, Tamara: EB és olimpiai szint

Annus Adrián tanítványai közül Fazekas Róbert és Tamara Apostolico ma Splitben állt dobókörbe. Előbbi őrizve jó formáját, 64 méter, 23 centimétert dobott, míg Tamara Apostolico 4 méteres (!!) egyéni csúccsal (59,50) biztosította részvételét a finnországi kontinensbajnokságra és egyben elérte az olimpiai B szintet is (mivel ezt eddig más olasz diszkoszvető nem teljesítette, nagy valószínűséggel már ez az eredmény londoni részvételt ér).

– Miután hazajöttünk Amerikából, ismét nekiálltunk dolgozni, nagyon örülök, hogy Robi ennek ellenére nem esett vissza – kezdte értékelését Annus Adrián vezetőedző. – A szél sem volt kedvező, ennek ellenére a verseny jól szolgálta a felkészülést, ez az eredmény jónak mondható. Tamara teljesítménye önmagáért beszél, nagyon örülök ennek a sikernek és abban is bízom, hogy javítani tud később.

Hudi Ákos lendületben – Megint javított idei legjobbján

A Haladás VSE kalapácsvetője ma délután Szombathelyen, a Dobó SE versenyén indult. Ákos – szezon eleje ide, vagy oda – jó formában többször dobott 71 méter fölött, legjobb kísérlete pedig 71 méter 93 centinél ért földet. Ez idei legjobbja, hiszen közel egy méterrel nagyobbat dobott, mint csütörtökön Veszprémben.

– Ennek az eredménynek most nagyon tudok örülni, és még az sem szegi kedvem, hogy hét centi hiányzott egy 72 méteres eredményhez – mondta érthetően elégedetten Hudi Ákos. – Legutóbb két éve dobtam ennél nagyobbat, rám fért a sikerélmény. Megvan lendület, nagyon bízom benne, hogy sikerül a bravúr, és kijutok a felnőtt Európa-bajnokságra.

Videó a 71,93-as dobásról:

Hudi Ákos 71 fölött

Ma délután Veszprémben állt dobókörbe Ákos. Idei legjobbját, 71 méter, 5 centimétert dobott, ennek ellenére nem volt maradéktalanul boldog.

– Nem rossz ez, hogy lépésről-lépésre araszolgatok előre, de van hiányérzetem bőven. Úgy érzem, egyetlen dobásba sem sikerült „beletalálnom”, így jócskán maradt bennem. Az viszont mindenképpen biztató, hogy akármit csináltam, 70 méter fölött esett le a kalapács, pedig még olyan dobásom is volt, ami érintette a hálót – mondta Hudi Ákos a verseny után.

Nézze meg a Haladás VSE kalapácsvetőjének 71 méter fölötti dobását:


A sulylökő Kürthy Lajos ugyanitt – öt érvénytelen kísérlet után 19 méter, 27 centimétert lökött.

Lapszemle – Fazekas Róbert: Az olimpiai döntőben szerepelni hátborzongató érzés

Az amerikai turné után a Nemzeti Sport készített interjút Robival. Teljes terjedelmében közöljük.

– Versenysorozatra utazott Amerikába, de a negyedik állomáson már nem lépett pályára. Miért?

– Azzal a céllal mentem a tengerentúlra, hogy túldobjam a hatvanöt métert, biztosítsam a helyem az olimpiai csapatban. Nem titok, hogy arrafelé általában jó szelek fújnak, de ezúttal nem volt szerencsénk, a szokásosnál kedvezőtlenebbek voltak a körülmények. A harmadik viadalon első kísérletre értem el a 65.14 métert, és tovább már nem dobtam. Nem láttam értelmét a próbálkozásnak, mert az ottani versenyek rendkívül hosszúak, nyúlnak, mint a rétestészta. Általában negyvenen indultunk, három csoportba osztottak bennünket, amelyek egymás után léptek pályára. Mindenki három kísérletet tehetett, a végén pedig a legjobb nyolc újra dobhatott hármat. De csak azt követően, hogy a korábban végzők ismét bemelegítettek. Ezért nem indultam a negyedik versenyen, akkor már fontosabb volt az, hogy eddzek – válaszolt a Nemzeti Sport kérdésére Fazekas Róbert.

– Hogy érzi magát?

– Kicsit nyugodtabban. Most az A-szintet akartam megdobni, de a fő célom, hogy Londonban jól szerepeljek. Az elvégzett munka és az edzéseredményeim alapján számítottam erre a teljesítményre, ám az ember sohasem mehet biztosra. Hiába voltam valaha jó versenyző, ezt minden évben újra és újra fel kell építeni. Tavaly például edzéseken túldobtam a hatvanöt métert, a versenyzés mégsem ment. Egy horvátországi viadalon hatvanhárom méterig jutottam, de mérgemben a pályán maradtam, tovább dobáltam, és változatlan körülmények között hatvanhét métert értem el. Hogy miért nem jött ki ugyanez a versenyeken, nem tudom.

– Mostani három fellépését miként értékeli?

– Áprilisban az eredmény megfelelő, de a versenyzésemmel nem vagyok elégedett. Bár első alkalommal csak hat centiméterrel maradtam el a hatvanöt métertől, egyetlen eltalált dobásom volt. A többi kísérletem rosszul sikerült, az egyikkel a száraz ágakat szedtem le a pálya melletti fáról. Másodszorra kisebbet, 64.70 métert dobtam, de lényegesen jobb volt a sorozatom, négyszer is elértem a hatvannégy métert. Igaz, ezúttal az idő sem volt olyan hűvös, mint először.

– Augusztusban lesz harminchét éves. Mi motiválja még?

– Az olimpiai döntőben szerepelni hátborzongató érzés. Felfokozott hangulatban van az ember. Pekingben is úgy láttam, hogy nagyon közel van a hatvannyolc méteres szalag, úgy éreztem, hogy megdobom, megdobom… De nem voltam annyira jó. Szeretnék ismét finalista lenni.

– Hogyan látja magát kétezer-tízhez képest?

– Ha az olimpián akkorát dobnék, mint két éve Barcelonában, ahol 66.43 méterrel Európa-bajnoki bronzérmes lettem, elégedett lennék. Az elmúlt évtizedben kicserélődtek az ellenfelek, hárman vannak, akik biztosan tudnak 68-69 métert és ott van a nálam is idősebb, negyvenéves Virgilijus Alekna. Rendkívül sűrű a mezőny, sok a hatvanhat méter körüli dobó. Az olimpia azonban minden versenytől különbözik, ott még a legjobbak is megremegnek.

– Fazekas Róbert megremeg-e?

– Bízom benne, hogy nem, de ha rossz éve van az embernek, akkor hiába küzd. Van úgy, hogy azt sem tudni, miért nem megy a dobás. Így volt velem tavaly, előzőleg viszont Eb-bronzérmes lettem. Azelőtt a gerincemet műtötték, négy éve Pekingben nyolcadik voltam. Ez a kétéves ritmus tart egy ideje, idén tehát jónak kell lennem.