11 kérdés Fazekas ügyében

A SportPlusz című hetilap „Büntető” című rovatának vendége volt dr. Czeglédy Csaba, aki Fazekas Róbert ügyében válaszolt 11 újságíró kérdésére. A válaszokat változtatás nélkül közöljük.

Benkő Gábor
a FourFourTwo online főszerkesztője

– Meglehetős agresszivitással védi ügyfeleit, Aczél Zoltán és Fazekas Róbert esetében egyaránt ezt tapasztaltam, miközben kollégái általában nyugodt hangon szoktak állást foglalni és nyilatkozni. Nem gondolja, hogy ez a fajta harsány fellépés kontra produktív, és inkább árt, mint sem használ védencének?

– Ne haragudjon, főszerkesztő úr, de tévedésben van. Fazekas Róbert esetében az agresszív kommunikáció fel sem merülhet, a harsányságot pedig visszautasítom. Jelen ügyben a legélesebb mondatom az volt, hogy néhány dolog a mai napig a kádári reflexek alapján működik a magyar sportéletben – de ennek megítéléséhez meg ismerni kellene azt a szövegkörnyezetet. Továbbá pedig csak azt hangsúlyoztam, hogy a jogállami kereteket be kellene tartani… Mivel Aczél Zoltán és Fazekas Róbert esete teljes mértékben különbözik, értelemszerű, hogy a kommunikáció is teljesen más. Azt azért hozzáteszem, ha valaki kommunikációja nem éri el az ingerküszöböt, akkor soha nem fog sehol sem megjelenni a mondanivalója. A másik pedig az, hogy van egy nagyon neves ügyfelem, aki kapcsán nem hiszem, hogy hallottak volna nyilatkozni. Ennek oka, hogy sem ügyfelem, sem az ügy nem kívánja meg.

Buzgó József
a Nemzeti Sport főszerkesztője

– Nem szeretnék sebeket szaggatni, de köztudott, hogy ön védi Aczél Zoltánt is. Ez az ügy most hogy áll?

– A tisztelt ügyészség szóvivője hónapokkal ezelőtt éppen a SportPluszban nyilatkozott arról, hogy megkezdődött a második félidő. Ennek ellenére számomra úgy tűnik, hogy a nyomozó hatóság csapata ki sem futott a pályára… Másként fogalmazva: kifulladt a nyomozás. Véleményem szerint az érintettek közel fele – köztük ügyfelem – ellen még vádemelés sem lesz…

Csurka Gergely
sportújságíró

– Számolgatják már a kártérítési összeget, amit a médiától és/vagy a MOB-tól kívánnak beszedni sérelmeikre való tekintettel?
– A sajtó egyáltalán nem hibázott Fazekas Róbert ügyében, hiszen az újságírók azt tették, ami a dolguk: tájékoztatták a közvéleményt. Azoknak a személyeknek kell majd tisztázniuk magukat, akik a manipulatív háttérinformációkat adták a sajtó képviselőinek. Ám a teljes vizsgálatra már csak a játékok végeztével kerülhet sor, hiszen a MOB és a MASZ vezetői is az olimpia helyszínén tartózkodnak július 25-től. Egyelőre érezzék jól magukat Londonban, de egyszer majd úgy is haza kell jönniük…

Deák Horváth Péter
a Telesport szerkesztő-riportere

– A zéró tolerancia elve miatt nem eleve „veszett fejsze” Fazekas Róbert ügyével foglalkozni? A dolog másik része: mit vár attól, hogy azt állítja: a MOB lépése nem jogszerű? S egyáltalán: miként jöhet ki jól Fazekas Róbert ebből az egészből?

– Fazekas Róbert jól ebből az egészből már nem fog kijönni, hiszen szinte biztos, hogy nem utazhat el élete utolsó olimpiájára… A zéró tolerancia elve – álláspontom szerint – alapvetően a szándékosságra és a súlyos gondatlanságra vonatkozik. Párhuzamos példa az alkoholos állapotban való vezetés: inni az emberek véletlenül, ráadásul úgy, hogy nem is tudnak róla, nem szoktak, ezért általában nehéz azzal védekezniük, hogy nem tudják, miért színeződik el a szonda. Azonban akinek csak elenyésző mértékben van a szervezetében alkohol, életszerű indokkal könnyebben védi meg magát. Esetünkben azt kell megvizsgálni, hogyan került Fazekas Róbert szervezetébe a csak nyomokban kimutatható tiltott szer. Természetesen a zéró tolerancia elve miatt az eljárás megindításának nincsen törvényes akadálya, de az interjú készítésének időpontjában (vasárnap – a szerk.) még mindig nem indult semmilyen hivatalos eljárás. Fazekas Róbert számára ebben a történetben az a leglényegesebb, hogy nagy valószínűséggel ez a történet az élsportolói pályafutása végét jelenti, de egyáltalán nem mindegy, hogy tisztázott vagy besározott névvel vág neki a civil életnek…

Gergely Gábor
sportújságíró

– Mit gondolt védence? Doppingolással lehet olimpián vagy bármilyen világversenyen érmet nyerni? Egyáltalán: tényleg komolyan hitte, hogy nem bukik meg?

– Ügyfelem nem doppingolt. Május közepén volt egy dopping ellenőrzése, amely negatív eredménnyel zárult. Senki sem gondolhatja komolyan, hogy ha valaki május közepéig nem doppingolt, majd a leadott vizelet mintáját rendben találják, „ennek örömére” az olimpia előtt nekiáll tiltott szereket szedni. Azért is mondtuk erre a vizsgálatra, hogy atipikus az eredménye…

Hajdú B. István
sportkommentátor

– Nem érez abban ellentmondást, hogy az ügy kipattanásakor azt nyilatkozta: sem ön, sem védence semmilyen hivatalos értesítést nem kapott – miközben önök már kérték a B-próbát is?

– Egyáltalán nincs ellentmondás! Ugyanis azt mondtam, hogy ügyfelem semmilyen hivatalos eljárás megindításáról nem kapott semmilyen hivatalos értesítést. Tudni kell, hogy a doppingeljárást minden esetben megelőzi egy úgynevezett előzetes felülvizsgálati eljárás. Tehát a MACS-nak előzetesen felül kell vizsgálnia a kapott eredményt, le kell folytatnia egy előzetes bizonyítást, és csak ezután kezdheti el a hivatalos vizsgálatot. Az előzetes felülvizsgálat nem a versenyző ellen irányul, nem ellene folyik! Ha pedig bármilyen érdemi kétely felmerül ennek során, a doppingvizsgálatot nem lehet megindítani, no és nem hozható nyilvánosságra a sportoló neve sem. Hiszen ha a pozitív A-minta után egyből publikálnánk a versenyzők neveit, az automatikusan egyet jelentene több pályafutás befejeztével is… Mi tudtuk természetesen az A-minta eredményét, de senki nem hívta fel a figyelmünket, hogy mit tehetünk, mit nem. Annyi történt, hogy rögtön letöltöttem a MACS honlapjáról a B-minta vizsgálatát igénylő formanyomtatványt, és elküldtük az antidopping szervezetnek.

Kovács Zoltán
az Élet és Irodalom főszerkesztője

– Nagyon remélem Fazekas Róbert ártatlanságát. Végül is mi a védekezésük alapja? Hogy Fazekas nem szedett semmiféle szert, vagy hogy ez a kimutatott kis mennyiség nem alkalmas a teljesítmény fokozására? Az önök által felkért orvosi team ugyanis csak ezt tudja igazolni. Ez viszont a zéró tolerancia ismeretében kevés.

– Főszerkesztő úrnak teljesen igaza van, a zéró tolerancia elve miatt az eljárás elindításának nincs törvényes akadálya. A legsúlyosabb probléma viszont nem más, mint az időhiány. Hiszen a doppingeljárás még el sem kezdődött, így könnyen lehet, hogy ügyfelem mondjuk csak októberre tudja magát véglegesen tisztázni, addig viszont már rég vége lesz az olimpiának. Védekezésünk alapja, hogy Fazekas Róbert tudatosan nem szedett olyan szert, amelyet a szervezetében nyomokban megtaláltak. Éppen ezért az ügyfelem által fogyasztott összes táplálékkiegészítőt és vitaminkészítményt ugyanabban a laborban be fogjuk vizsgáltatni, ahol a vizeletét is tanulmányozták. Megjegyzem: egy ilyen vizsgálat 900 euró adagonként, tehát ha nem lennénk biztosak a dolgunkban, biztosan nem költenénk minderre több ezer eurót… Bízom benne, hogy bebizonyosodik ügyfelem ártatlansága! Legrosszabb esetben is csupán gondatlanságért lehetne őt elmarasztalni…

Lantos Gábor
a Magyar Rádió Zrt. programszerkesztője

– Az Aczél Zoltán-féle ügy után kellett önnek Fazekas Róbert?

– Fazekas Róbert jó barátjaként lefoglalt szállással és repülőjeggyel vártam a játékokat (Barcelonában és tavaly Dél-Koreában is ott voltam), tehát természetesen a hátam közepére sem kívántam, hogy egy ilyen üggyel foglalkozzak… De kihez fordult volna Robi? A környezetében talán én vagyok a sportjog területén legfelkészültebb jogász. Az “olimpiai részvételemet” már le is mondtam, pedig nyilvánvaló, hogy szívesebben fürödtem volna Robival a Trafalgar Square szökőkútjában a sikeres szereplését követően, minthogy doppingbizottsági üléseken vegyek részt…

Lakat T. Károly
a Sport Plusz főmunkatársa

– Melyik ügyvédi taktikát tartja az ügy – még pontosabban az ügyfele – szempontjából kifizetődőbbnek: távol maradni a nyilvánosságtól vagy minden lehetséges alkalmat megragadni, hogy védence érdekeit a legszélesebb közvélemény is megismerje?

– Fazekas Róbert esetében teljesen másképpen kezeljük a kommunikációt, mint Aczél Zoltán ügyében. Robinak ugyanis az az érdeke, hogy amennyire lehet távol maradjon a nyilvánosságtól. Aczél Zoltán esetében anno eleve kényszerpályára kerültünk… Nyilvánvalóan Robi és a környezete életét is rendkívüli módon nyomasztja ez az ügy, nagyon el vannak keseredve emiatt. Szeretne ügyfelem napi szinten nem ezzel foglalkozni. De azt leszögezem: ahogy a B-próba eredményéről, úgy minden más fejleményről rögtön tájékoztatjuk a közvéleményt. A bujdosás ugyanis nem a stílusunk…

Riskó Géza
az MTVA sportfőszerkesztője

– Ügyvéd úr! Megleptek előzetes nyilatkozatai, most például arra lennék kíváncsi: a pozitív B-minta után miként vélekedik ügyfeléről? Egyébként mi a véleménye a doppingolásról, amelyet sokan a sport gyilkos rákdaganatának neveznek? Milyen büntetést alkalmazna a doppingolókkal szemben?

– Fazekas Róbertnek nem csak barátja, hanem több fronton támogatója is vagyok; bármilyen negatívumot utolsók között hinnék el róla. Remélem, megértik, hogy maximálisan elfogult vagyok vele szemben – jó értelemben. Azt sejtettük, hogy a B-minta igazolni fogja az A-t (elég ritka ennek ellenkezője), de ha ügyfelem és jómagam nem hinnénk abban, hogy bizonyítani tudjuk igazunkat, én nem dolgoznék ennyit, ügyfelem pedig fölösleges költségekbe nem verné magát, ugyanis a bizonyítás összes költsége őt terheli.

Ügyfelem ügyétől függetlenül: a fizikai képtelenség határát is átlépő eredményeket mi magunk, a sportszerető közvélemény kényszerítjük rá a sportolókra. Az ember ugyanis amikor kimegy a stadionba, világcsúcsokat akar látni. Ha van hír, van médiafigyelem. Ha van médiafigyelem, akkor vannak szponzorok. Amíg van közönség, sajtó és pénz, addig lesznek versenyzők is, akik aztán a csúcsokat meg akarják dönteni. Ez egy körforgás. Máshogyan megközelítve: az ember nem igazán szokott kíváncsi lenni arra, hogyan készül a parizer…

Arra azért kíváncsi lennék, hogy ha az olimpiát követően húsz – véletlenszerűen kiválasztott – aranyérmes vizeletét és vérmintáját az osztrák nemzeti kutatóintézet csúcsmodern laboratóriumában nagyon alaposan megvizsgálnák tényleg mindenkitől független öt személy jelenlétében, mire jutnának? Lehet, hogy nagyon meglepődnénk a végeredményen… A képmutatás részét leszámítva arányosnak tartom a büntetéseket, de ettől mi, szurkolók nem mentesülünk attól, hogy nem a doppingolókat ítéljük el, csak azokat, akik lebuknak.

Zombori Sándor
a Sport TV szakkommentátora

– Minden esetben rendkívül vehemensen védi ügyfeleit, amit természetesen megértek. De Fazekas Róbert ügyében mi az őszinte álláspontja? El lehet, el meri ezt mondani?

– Számomra nem probléma, ha vehemensnek titulálnak, de Fazekas Róbert ügyében tényleg mintha a fogamat húznák, amikor nyilatkoznom kell. A sajtó jeles képviselőinek nem hiszem, hogy be kellene mutatnom a sajtót: az újságírók loholtak ügyfelem után, és nem mi kerestük a nyilvánosságot. Az lett volna rögtön gyanús, ha még én sem nyilatkozom… Ha engem megkérdeznek, mindig őszintén elmondom a véleményemet. Jelen pillanatban még nem tudom, mi lesz az eljárás végeredménye, de ha az illetékesek csak egy kicsit is gondolkoztak volna, rájöttek volna, hogy szeptember előtt nem lehet az eljárást lefolytatni. Tehát az őrültség kategóriája, hogy valaki ellen az olimpia előtt két héttel akarnak eljárást indítani. Nem ügyfelem kérte, hogy 2012-ben csupán kettő doppingellenőrzése legyen. Kérdezem én: miért nem volt mondjuk, nyolc?! És miért nem csináltak rögtön egy újat, amikor megtudták, hogy pozitív a második vizsgálatának A-mintája? Remélem, nem azért nem, mert ha az is negatív lett volna, akkor végleg atipikus eredménynek kellett volna a júniusit nyilvánítaniuk. Ez esetben Robi nevét legközelebb akkor hallottuk volna, amikor magabiztos dobással bejut a diszkoszvetés olimpiai döntőjébe…

Az összeállítást készítette:
Vámos Tamás

 

“11 kérdés Fazekas ügyében” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Egészen véletlenül tudom, hogy valaha az újságírásnak és az újságírói munkának a nívós szakmaiság okán volt egy meghatározó társadalmi értéke. Amit és ahogy az újságírók megírtak, ahogy a kommentátorok kifejtettek, az volt maga a hír, a történés. Kétségek közt olvastam végig a ma sportújságírói krémjének kérdéseit. Valóban itt tartunk? Itt tart ma az újságírói etika? Tanultak ezek az emberek valaha szakmát? Vagy egyik hiéna okítja a másikat? Mintha egy háború lejátszható volna magukon a hasábokon, oldalakon, mintha maguk a történések már egyáltalán nem volnának fontosak! ( Emberként sajnos tökéletesen ugyanazt élem át, mint Fazekas Róbert!… szégyenben élek…) Bűnhődésem koholt oka felülír mindent, ami a múltban érték volt, ezért gondolom, hogy a sportoló mérhetetlen elszántsága, építkezése, mely a legtudatosabb munkát kívánta a londoni eseményekig, csak annak élhető át valódi fájdalomként, aki a szenzációt képes elválasztani a küzdelemtől. Mert a küzdelem az a periódus, ami senki számára nem volt és soha nem lesz látható.

    Még emlékszem azokra a sportújságírókra, kommentátorokra, szakértőkre, akik nemzetünk sportolóinak örömétől ujjongani tudtak, s, ha valami nem sikerült, tudtak a versenyzőkkel együtt szenvedni. Nos, a lojalitást itt ma alig látom, talán azt is csak foltokban! Mintha Fazekas eleve elrendelés okán vált volna bűnössé, és ítélet nélkül is bélyeggel kellene élnie! Itt valakik nagyon jól tudták előre a forgatókönyvet – talán csak Czeglédyvel nem számoltak! Akinek ugye nem lehet bűne, ha hisz az ügyfele ártatlanságában, sőt, a barátjának vallja magát! Vagy manapság, nekünk olvasóknak, egy sportoló, az ügye ( és netán az ügyvédje ) már nem lehet rokonszenves?
    Valaha az edzőtermek falát egy különleges mondat díszítette: “Béke vagy te sport!” Ma vajon mi van a mondat helyén? Egy frappáns szöveg a pénzről?…

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.