Igaly Diana bánata

Most ébredtem fel, picit szunyáltam, tegnap este ugyanis nem nagyon tudtam aludni. Kilenckor megint lesz technikai értekezlet, így lehet, hogy már ma, de holnapra már biztosan tudni fogom, hogy melyik csoportban leszek a szombati selejtezőn. Este már korán le akarok feküdni, hogy holnapután fel tudjak kelni reggel.

Ma ismét dobóedzésem volt. Sajnos azonban szakadt az eső, úgyhogy ezúttal nem ment jól a dobás. Szétáztam. Bokáig érő víz volt a pályán, csúszott a kör és a diszkosz is. Egész nap esett. A diszkoszba belefolyt a víz és mielőtt eldobtam volna, a centrifugális erő hatására pont kicsúszott a kezemből. Amiatt azonban nem aggódok, hogy szombaton is rossz idő lesz, hiszen mint már mondtam, az csak kedvezhet nekem. A versenydiszkosz amúgy is más, oda nem folyik be a víz. Azt mondom, ilyen esőben 60 méterrel be lehet jutni a döntőbe.

Ami nagyon meglepett, hogy Peking teljesen ki van ürítve. Amikor mentünk busszal az edzésre, alig találkoztunk autóval, sőt még a biciklis is ritka volt.

Ma találkoztam Igaly Dianával, aki nagyon szomorú volt, elmesélte, hogy milyen szerencsétlenül érzi magát és mennyire elkeseredett. Őszintén megsajnáltam, remek sportember.

Ráadásul ma tudtam meg, hogy mi történt Hatos Gabival, hogy nem indulhat az olimpián. Ez egy sportolónak borzalmas lehet. Nagyon sajnálom, mert drukkoltam neki is.

Összefutottam a világbajnok diszkoszvető Kanter edzőjével is. Nagyon rendes volt, üdvözölt, hogy újra a pályán vagyok. Négy éve, Athénban látott utoljára.

Megérkezett Kővágó Zoltán is az olimpiai faluba és itt van már a szobatársam, Czukor Zoli is. Ő most éppen fogat mos. 🙂

Holnap reggel egyébként gimnasztika és súlyemelés szerepel a programomban.