Tegnap a közönségtalálkozó sajnos elmaradt. Félúton voltunk, amikor érkezett a telefon, hogy az egész csapatnak vissza kell mennie doppingvizsgálatra. Aztán kiderült, hogy csak az egyik futólányt keresték, de akkor már nem volt értelme ismét nekivágni.
Ma pihenő napot tartottam, a lazításra fektettem a hangsúlyt. Nemrég értem vissza a masszőrtől. Előtte pedig úsztam és gimnasztikáztam egyet a vízben, ahogy szoktam a versenyek előtt. Találkoztam többek között Gyurta Dániellel is, aki nemrég olimpiai csúcsot úszott.
Más nem is történt velem, egész nap pihentem. Ebédre csirke- és marhahúst ettem, de imádom a gyümölcsöket, úgyhogy abból is fogyasztottam.
Személyesen nem voltam kint eddig egy versenyen sem, hiszen én úgy gondolom, aki komolyan veszi a versenyzést, az addig nem megy ki a másik versenyére, amíg a sajátját le nem tudja. Nem szabad. Végigéled, izgulod az egészet, annak, akinek szorítasz a bőrébe képzeled magad és az könnyen a teljesítményedre mehet. Amikor Annus Adriánnal együtt versenyeztünk, akkor is így volt ez. Én soha nem láttam őt dobni, mert általában egy nappal az én versenyem előtt volt az övé.
Ma este kilenckor – ahogy eddig mindig – az olimpiai faluban csapatértekezlet lesz az atlétáknak. Igazából semmi komoly, csak a szokásos technikai ismertetéseket halljuk.
Holnap már ismét dobóedzést tartok. Furcsa érzések kavarognak bennem, ha eddig volt egy szemernyi kétségem afelől, hogy imádom-e a diszkoszvetést, az most végleg elillant. Tele vagyok energiával és célokkal.
Egyelőre még nem volt időm szétnézi Pekingben sem, de a versenyem után mindenképp szeretnék rá időt szakítani.