Két napja vagyok az olimpiai faluban. A kínaiak nagyon kitettek magukért, fantasztikus körülmények fogadtak Pekingben. Jó az étkezés és a szállás is, a közlekedés pedig gördülékenyebb, mint gondoltam. Nagyon jól megszervezett olimpia ez. Sokkal jobb, mint az előző kettő, amin részt vettem. Semmire sem lehet panaszom.
Amikor megérkeztünk, nagy volt a szmog, 90%-os volt a páratartalom. Ezt nehéz megszokni. Az időjárás nagyon változatos, tegnap egész nap esett az eső, ma viszont sütött a nap.
Pár perccel ezelőtt értem vissza edzésről. Jól sikerült, átmozgató tréning volt. 20-22 fok volt és eléggé fújt a szél is. Jó lenne, ha hasonló idő lenne a hétvégén is.
Kis hasmenéssel küzdöttem, de azt mondják, ez itt természetes, mindenki átesik rajta, aki idegen országból érkezik.
Egyelőre elég zűrösek a napi programjaink, még az átállással küszködünk. Ma például hajnali négykor ébredtem, akkor mentem el reggelizni. Ez sem jelent itt problémát, hiszen 24 órás az ebédlő nyitva tartása. Utána megpróbáltam visszaaludni, de nem tudtam. Délelőtt, délután egy picit szunyáltam. Remélem azért egy-két nap után helyre áll a rend.
Első nap elvittek dopping vizsgálatra, amit már vártam is, tehát nem ért meglepetésként. Teljesen normális vizsgálat volt, öt perc alatt végeztünk. Vér és vizelet vizsgálat is volt.
A magyarok közül már majdnem mindenkivel találkoztam és váltottam is velük egy-két szót. A sportvezetők is mind odajöttek hozzám amikor megérkeztem, tisztességesen bánnak velem. Mindenben segítenek.
Czukor Zoli, a szobatársam egyelőre még nincs itt. Szerdán vagy pénteken érkezik, pontosan nem tudom, mikor.
A külföldiek közül is találkoztam egy-két „kollégával”. Ma például a spanyol Pestanóval beszélgettem, Ő már 70 méternél tart.Lehet furcsán hangzik amit írok, de azt veszem észre, hogy a nemzetközi diszkoszvető mezőny örül annak, hogy ismét itt vagyok. Őszinte kézfogásokat kaptam mindenkitől. Remélem egy-két éven belül már gratuláló kézfogások is érkeznek.