Holnap indulok az Olimpiára. Nagyon nehéz négy év van mögöttem és valljuk be őszintén, az olimpián való részvételt is az utolsó pillanatban sikerült kiharcolni, ennek ellenére tudom, hogy az, hogy ott lehetek az ötkarikás játékokon, a pályafutásom egyik legnagyobb sikere.
Egy nappal az elutazás előtt még a Haladás VSE vezetősége szervezett egy kis ünnepséget, ahol engem és Hatos Gábort, valamint edzőinket köszöntöttek.
Gabinak nagyon szurkolók, remek sportembernek tartom. Délután négytől pedig edzek egyet, ez lesz az utolsó hazai tréning. Több barátom jelezte, hogy kijön az utolsó edzésre.
Örülök neki. Azoknak a jelenléte, akiket szeretek, plusz motivációt ad még egy gyakorláson is. Sokan kérdezik tőlem, hogy hány métert tudok most dobni. Erről azonban nem akarok beszélni. Tény, hogy a kijutás és az, hogy többen, többek között Dr. Ipkovich György is kiállt mellettem, plusz energiákat mozgósított bennem. De csodák nincsenek, ezt mindenkinek tudnia kell.
Egy évvel ezelőtt még a műtőasztalon feküdtem, a stresszről és a bizonyítási kényszerről nem is beszélek. Nekem nagy valószínűséggel a selejtező lesz a fő verseny Pekingben. Ha már ott vagyok a tizenkettőben, akkor viszont mindent elfogok követni, hogy a nyolcba jussak. A pontszerző hely leírhatatlanul nagy siker lenne. Erős a mezőny.
Holnap reggel indulok. Többen felajánlották, hogy felvisznek a reptérre, most azonban nem éltem ezzel. Barátnőmmel megyünk, Ő visz fel Budapestre.
A repüléstől nem félek, sokszor már a felszállás előtt elszoktam aludni.
Ennek ellenére nagyon reménykedem, hogy sima lesz az út.
Olvastam valamelyik lapban, hogy reggel hatkor kelek, hogy megszokjam az olimpia ritmusát és könnyebb legyen az átállás. Ez a hír azonban nem igaz, tíz előtt már régen keltem. Egyrészt mert a már sokat emlegetett kétórás bontású doppingellenőröknek beadott lapon azt jelöltem meg, hogy addig a lakásomban találnak meg, másrészt mert biztos vagyok benne, hogy a rendelkezésemre álló idő elég lesz az átállásra.
Az olimpia faluba egyébként Czukor Zoltánnal leszek egy szobába. Képzeljék el, Ő 46 évesen vívta ki az indulás jogát és az 50 km-s gyaloglásban indul.
Egyébként egy dologra kíváncsi vagyok, hogy a doppingellenőrök már a repülőn, a reptéren ellenőriznek, vagy esetleg megvárják, míg beérek a faluba.